Hát, így a végére valami kicseszett egy évnek sikeredett 2008. A válság érint minket is, habár inkább az, hogy a nyári lagzi után novemberben a tetőt újítottuk fel kicsit. Mindkettő kivett annyit a költségvetésünkből, hogy évvégére rendesen legatyásodtunk. A legvégére már igencsak nagyon. De igazán ezzel még nem is lenne nagy baj.
A baj az országgal van. Azzal, hogy az ország kurvára tönkremegy, és baromságokat döntenek az állítólag megválasztott barmok odafent. Látjuk és érezzük, hogy nem lesz jobb jövőre sem. Sőt, olyan seb ég be mindenkibe, ami örökre visszanyomja az országot. Fizetünk nyugdíjasnak, munkanélkülinek, állami cégekbe pumpáljuk a lóvét, miközben az egészet eltartó aktív rétegről mindenki elfeledkezik. De már leírni is lusta vagyok. Az egész nagyon szar már évek óta, és minél jobban megértem, annál elkeserítőbb a kép. Egyszerűen jövőképem nincs (az országról). Ha belegondolok, hogy mi lesz a jó forgatókönyv, na az nem lesz jobb, mint bármikor eddig. Max biztos lesz a munkánk.
Igazán már kezd eldurranni az agyam emiatt. Az anyagi gondok nekem lételemeim, anno egy özvegyi nyugdíjból tartottam fent otthon a háztartást 16-17 évesen. De amit látunk, olvasunk, hallunk, ez sok. Kezdek megzakkanni ennek a súlya alatt. Talán jövőre jobb lesz a tekintetben, hogy a magyar munkahelyek év végére újra stabilak lesznek. De addig kínszenvedés lesz az egész.
Igazán a család miatt nehéz ez, hiszen nem lehet függetleníteni őket sem ettől. Hiszen ők is szenvedő alanyok. Nehéz lesz, de újra vissza kell fordulni a család felé jobban, mert ami kint van az országban, az utcán, az sajnos súlyos. Nem is lennék én ennyire kiakadva, ha a súlyosság nem fordul be a kertünkbe. De bejött, beírta magát az életünkbe, és így most már ő is beállt a démonaim sorába. 2009-ben meg fogok ezzel (is) küzdeni. Már sokat lenyomtam.
2008-ban elvesztettem a türelmemet, a toleranciámat. Aki ismer rendesen, az tuggya, hogy ez nem kis baj(ra utal).
