Ma jöttünk Kecsóról, oszt a könyves kálmán előtti lámpától hazáig megállás nélkül sikerült jönni. Ez nagyon komoly. Évek óta próbálom már. :)
Ma is folytattam a pakolást a hálóból, megbeszéltük, hogy egyelőre nincs betonozás, így irány az ikea, és új szekrények, új ágyak a gyerekeknek, és irány a szobacsere projekt. Ma még a 2000 előtti bt-s cuccaimtól is megszabadultam.
És felkerült a házra egy szépkarácsonyi égősor is. Mamma mondta, h annyi van, akár ki is vihetem azegyiket. És milyen jó ötlet volt!
2012. december 27., csütörtök
2012. december 18., kedd
Évzáró pardej
Nna idén is megvolt. És nagyon jó volt. Sajnos bagóhely már nem volt, csak kint, ezért bizony nem sikerült túl sokat beszélgetni. De az alaphangulat adott volt, nagyon jókat röhögtünk. Elsősorban azon, hogy az asztalunk - közösen az Elemzőkkel - Csaba előtt/alatt volt, a színpad közepe előtt. Nyilván garantált volt a felszabadult buli, mindig tapsolni kellett, pofákat nem vágtunk, beszélgetés nuku. A végére totál elfáradtam, meg persze attól is, h túl soxor voltam emlegetve, így nem lehet laza az ember.
Indult Csaba egyik legnagyobb poénjával. Ne. Tudom visszaadni, de a mottó az volt, hogy "adj és kapj egy esélyt". Erre mindenkinek összerándult a seggluka, mert ő tudja ezt úgy mondani. De amikor kimondta, hogy a tavalyin elég szar és elég kevés volt a kaja, és hogy a Hilton kap tőlünk még egy esélyt, na az annyira ütős volt, hogy mindenki ledöbbent. Durva volt, erősen övön aluli. Később is osztott mindenkit, de teljesen komfortosan, lazán.
Később a pincérrel gyűlt meg a bajunk. Először a borrongyot tette rá a mécsesre, amit én vettem észre, de akkor már kezdett lángolni, nagyon ügyesen reagáltam le, szerencsére. Beledobtam a jegesvödörbe, oszt végül a lángoló végét az üveggel tömködtem bele. Kaja után egy teljes tálcát borított az asztalra és két székre. Később is bénázott, a végén menekültünk, mert féltünk, hogy ránkborít valamit.
A díjkiosztón izgultam sokat, mert ha beszéltem volna, akkor a vezetőkhöz, a vezetőkről szóltam volna. A bullshitről, a nem-döntésről, a felelősség-nem-vállalásról. Talán jobb is, hogy nem álltam oda ki, de szívem szerint beszéltem volna, szóval belémsült kicsit.
Mindenestre jelölve voltunk a lgjobb központi szervezetek között, itt esélyünk nem volt, holott messze a legtöbb szavazatunk volt perfőre vetítve. Gáz volt, h Csaba úgy beszélt rólunk, mintha nem tudná, mit csinálunk. És ezt megismételte még egyszer. Nem esett rosszul, de azért na. Kivonulhattam viszont a 15 évesekkel, voltunk vagy huszan, döbbenet. Télleg derekas volt. 15 év az bizony nem kevés.
No évembere szavazás nem volt, mint kiderült, itt a felsősök jelöltek egy listát, akikre szavaztak is egyúttal. Ezen rajta voltam, ami már önmagában nagy dolog, merthogy igen impozáns volt a lista. Amikor Csaba a győztes paramétereit mondogatta, akkor körülöttem vagy tizen, hangosan mondogatták, hogy "ez a hwg", én ugye lefagytam, mert nem számítottam erre, az agyam nem akarta, hogy nyerjek. Végül Ákos nyert, akinek számtalan tulajdonsága rám is illett,ennyi azért elég volt az önérzetemnek. :) tulajdonképpen háromszor voltam kiemelve, nem kizárt, hogy ez volt a csúcs ezen a napon, erre büszke lehetek. És nagyon komoly tapsot meg örvendezést kapok még mindig, biztosan dobogós, tényleg érthetetlen. Minél köcsögebb vagyok, annál erősebb a pozícióm, ez egyszerűen hihetetlen. Vissza is fogok élni a helyzetemmel. :)
A buli a szokásos, de nem volt kedvem most sem táncolni, így fél3kor már félig aludtam, amikor Mamma kijött. Oszt irány haza.
Indult Csaba egyik legnagyobb poénjával. Ne. Tudom visszaadni, de a mottó az volt, hogy "adj és kapj egy esélyt". Erre mindenkinek összerándult a seggluka, mert ő tudja ezt úgy mondani. De amikor kimondta, hogy a tavalyin elég szar és elég kevés volt a kaja, és hogy a Hilton kap tőlünk még egy esélyt, na az annyira ütős volt, hogy mindenki ledöbbent. Durva volt, erősen övön aluli. Később is osztott mindenkit, de teljesen komfortosan, lazán.
Később a pincérrel gyűlt meg a bajunk. Először a borrongyot tette rá a mécsesre, amit én vettem észre, de akkor már kezdett lángolni, nagyon ügyesen reagáltam le, szerencsére. Beledobtam a jegesvödörbe, oszt végül a lángoló végét az üveggel tömködtem bele. Kaja után egy teljes tálcát borított az asztalra és két székre. Később is bénázott, a végén menekültünk, mert féltünk, hogy ránkborít valamit.
A díjkiosztón izgultam sokat, mert ha beszéltem volna, akkor a vezetőkhöz, a vezetőkről szóltam volna. A bullshitről, a nem-döntésről, a felelősség-nem-vállalásról. Talán jobb is, hogy nem álltam oda ki, de szívem szerint beszéltem volna, szóval belémsült kicsit.
Mindenestre jelölve voltunk a lgjobb központi szervezetek között, itt esélyünk nem volt, holott messze a legtöbb szavazatunk volt perfőre vetítve. Gáz volt, h Csaba úgy beszélt rólunk, mintha nem tudná, mit csinálunk. És ezt megismételte még egyszer. Nem esett rosszul, de azért na. Kivonulhattam viszont a 15 évesekkel, voltunk vagy huszan, döbbenet. Télleg derekas volt. 15 év az bizony nem kevés.
No évembere szavazás nem volt, mint kiderült, itt a felsősök jelöltek egy listát, akikre szavaztak is egyúttal. Ezen rajta voltam, ami már önmagában nagy dolog, merthogy igen impozáns volt a lista. Amikor Csaba a győztes paramétereit mondogatta, akkor körülöttem vagy tizen, hangosan mondogatták, hogy "ez a hwg", én ugye lefagytam, mert nem számítottam erre, az agyam nem akarta, hogy nyerjek. Végül Ákos nyert, akinek számtalan tulajdonsága rám is illett,ennyi azért elég volt az önérzetemnek. :) tulajdonképpen háromszor voltam kiemelve, nem kizárt, hogy ez volt a csúcs ezen a napon, erre büszke lehetek. És nagyon komoly tapsot meg örvendezést kapok még mindig, biztosan dobogós, tényleg érthetetlen. Minél köcsögebb vagyok, annál erősebb a pozícióm, ez egyszerűen hihetetlen. Vissza is fogok élni a helyzetemmel. :)
A buli a szokásos, de nem volt kedvem most sem táncolni, így fél3kor már félig aludtam, amikor Mamma kijött. Oszt irány haza.
2012. december 17., hétfő
Bazilika ismét
Nagymenő vásározás a belvárosban. Gyönyörű fények, lángos, fánk, műjégpálya Csenge számára, nyalóka, ájtí. Jó volt. Csenge már tud korcsolyázni.
A vetítés is zseniális volt, főleg az ablakokon kipotyogó ajándékok. :)
2012. december 6., csütörtök
Fosmeccs
Hu, a mai meccs igazán béna volt. Mint a legelső kettő, szinte minden kimaradt, mindent eladtunak, botladoztunk. Összesen 37 pont, ez mínusz negyven. Egyszerûen gyáva voltam, a végére kaptam csak össze magam, de akkor mindegy volt. Lehet, h a parkettát nem bírjuk? :) mindenesetre valamiért elsők, mi meg ugye tizedikek...
2012. december 4., kedd
ebéd a kiscsajjal
Hétfőn meg kedden Csenge a hétfői hasfájása miatt otthon maradt. Én meg vele. Persze kutya baja volt. Unatkozott. A lényeg, h ő mondta, h menjünk el az Andrettibe, ebédelni. Hát nem kellett kétszer mondani. Ő persze görkorcsolyával jött, ahogyan egy betegnek illik. Nagyon jót ettünk, igazán élveztem az ebédet a csirkével.
Este meg színház volt Fédrával és Vivivel és Xéniával. De sajna nem volt szünet, Cs és V éhes volt, uncsi volt, így negyven perc után kijöttek. De legalább esett egy kis hó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)