Pénteken nekiindultunk Gyula felé. És először és utoljára, a 62-es km-nél az M5-ön kifogyott a benzinünk. De megtanultam, hogy 50 km alatt nem jó a hátralévő km-ek mérése. Krisztó jött kocsival meg kanna benzinnel, így mentünk tovább.
Gyulán aztán ment a szokásos zsiványkodás, meg a röhögés. Megnéztük az új belvárost a szökőkútrendszerrel, és megnéztük a török képeket is, amin Janó elaludt. Gyulán Csenge megtanult lépcsőzni. Nálunk ugye nem talál szintkülnbségeket, ezért Gyulán nagyon tetszett neki a lépcső, amin legalább 5ször felment az emeletre, és darabokban többször lefelé is lejött, persze tolatva. Nagyon élvezte ezt mindenki, ő is.
Aztán vasárnap jöttünk vissza Kecsóra, ahol csak sajnáltuk, hogy nem Pesten vagyunk, az 50 éves évfordulón.
| 
| 
Csenge már tökélyre fejlesztette a mamma szót, még engem, az apját is mammának szólít. Egyszerűen tünemény. No meg hétfőn vettük észre, hogy egy kis fog jobbfent félig áttörte a kis ínyét, így valszeg most nekiindul a fogzás megint. Emellett észrevettük, hogy a kiskori anyjához hasonlóan hihetetlenül érzékeny, ha a keze piszkos, így nem tudjuk, fog-e valaha homokozóban játszani. :) em sír, hanem felül, megnézi, és összedörzsöli. Zsivány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése