Kórházi sztori

Március 14 hajnal
na az úgy volt, hogy 03.13-án este kemény meccsünk volt, aggresszív ellenfél, és meccsen elugrás közben oldalbazúztak vállal vagy könyökkel, vesetájékon. Rettenetesen fájt, nem is ment ezután a játék jól, meg ki is kaptunk.
Hazafelé már fájt keményen, de hát ilyen a sport. Aztán éjfélkor elmentem pisilni, ami barna volt, tehát tudtam, hogy véres. Mammának mondtam, ő meg azt, hogy azonnal ügyelet. 1-re be is keveredtünk kocsival az Árpád kórházba, ahol kihalt folyosó, csak egy hajléktalan heverte fejsérülését egy hordágyon, piszkos ruhában.
Az ügyeletes (10 centivel magasabb, mint én) vizsgáltatott. Röntgen okés, ultrahang okés (nincs repedés, belső vérzés), vérvétel okés, vizelet 30 perc alatt (megengedettnél 10szer több vér). Na feküdjek be, a helyemben ő se menne haza. Cucc volt nálam, így fél3kor landoltam a 107-es lakosztályban, 3 kollega mellett. Persze horkolás miatt alig aludtam.

Március 14.
Hajnalban takarító, nővérkék gyógyszerrel, mondják folyamatosan, hogy mobilt elrakni, mert lopnak. Félálomban ez meg beleég az agyadba. 8kor vizit, én kvraus-on közben. Kötelességtudó beteghez méltóan önállóan kértem pisinek kannát, oszt leadtam. 1kor vizit, kérdezni sem tudtam a 20 mp alatt, amíg bent volt az orvos 4 betegre. Utána szaladtam, hogy mi van, ha rossz lesz a vizelet eredménye, mi bajom lehet. Válasz: “Nem tudom”.
Egész nap kávé, cigi, dumálás a kollegákkal (főleg autós jellegű sérülések, nem komolyak, meg egy térdműtétes is van, akinek kitakarították). Esti viziten megintcsak semmi válasz, feküdjek, mert nem lehet engemet hazaengedni. De miért? Már a következő szobában vannak a nagy orvosok. Alvás alig.

Március 15.
Reggeli viziten kérdezek (mi bajom lehet, mégis mik a kilátásaim). Ne ugráljak itt, különben is nincs pizsamám? Meg ne gondoljam, hogy hazamehetek. Idegbetegen lerohantam bagózni, öszefutottunk a felvevő dokival, elmondta, hogy ma nem, de holnap hazamehetek, mert a vizeletembe jelentősen csökkent a vér. látta, hogy feszült vagyok, fentiekkel megnyugtatott, de ennyi, rohant tovább.
Mivel már zavart, hogy nem fürdök, meg kakilni sem lehet (a WC kritikán aluli, a folyosó végi szobában csak hajléktalanok voltak!), 11-kor irány haza (holnap elvileg úgyis vége). Függöny levét, visszatét (nők takarítottak), ebéd, fürdés, borotválkozás, 2 óra alvás. Este vissza, kiderült a nővértől, hogy a vizelet ugyanaz, a vérképem meg teljesen kitisztult. Délelőtt 2 kollega lelépett, helyette 2 rendőr, akikbe belementek. Szintén agyrázkódásszerű megfigyelés. Esti vizitnél kedélyes orvos, de minden kérdésemre aszongya, nem tudja megítélni, nem ismeri a sztorimat. Kérdésére pontosan elmondtam neki a vizeletmintáim és vérképeim eredményét, de így sem tud mit mondani. Tök jó, de azért bent aludtam, biztos, ami biztos. Viszont a rendőrök hoztak tévét, szóval tévén néztük a nagy tüntetéseket.

Március 16.
Reggel vizit, mondom, hogy elengedtek. Azért még vizeletet nézzünk. Jó, mondom, belefér. Leadtam, aztán hazahúztam végleg. Egyébként mindenki mehetett haza, csak nekem nem mondott senki semmit. Ettől is begőzöltem.
Délben visszamentem lecsekkolni a leletet, aszonták, h zsúfolt. Kérdeztem dokikat, hogy ez most jobb. Nem értették a kérdést, menjek vissza a helyemre. Persze.
Délután irány IKEA, hát nem letoltak minket? Illetve csak akartak, de a nem sikerült. Mindenesetre minimális a sérülés.
IKEA után fél9re beértem, viziten meg hozzám se szólnak. Kérdezem, most mi lesz, záró, információ, ilyesmi? Nincs semmi, ilyet nem lehet csinálni. De, mondom, lehet, mert nem apok információt, tojnak a fejemre. Erre hogy ne mondjam már, itt mindent megkapok. Mondom ja. Csá. A reggeli vizitre már nem mentem be.

Utózönge
Vasárnap bementem, mert a felvevő dokim rendelt, elmondta, hogy majd lesz valami, de hétfőn menjek, adminisztráció van legalább. Hétfőn bementem, akkor nem találtam. Mivel paráztam, elmentem a megszűnő Városi Kórházba, ahol ultrahang után a doki megnyugtatott, elomndta tisztességesen, hogy megesik, sokat kell pihenni, de nincs semmi durvaság. Meg azt is elmondta, hogy a rendszer szerint még mindig az Árpád Kórházban fekszem. Hehe.
Kedden Árpád, jelzem, hogy kicsit gáz van. Intézkednek, mindenkit elküldenek a halálba, óránként 1 zárójelentés készül. Csak otthagyom őket.
Egy héttel később visszamentem, oszt 1 óra után kialkudtunk egy aláírás nélküli zárójelentést, amin a Városi Kórházas "konzílium" nincs rajta. Szuper.