2007. szeptember 26., szerda

Török nyaralás - utolsó nap, infúzióval

Az úgy kezdődött, hogy du. 1 körül Csenge kihányt mindent. Aztán olyan hirtelen legyengült, hogy egyből hívtuk a telepített csajt, ő meg intézte a dokit, 5 perc alatt kocsi a szálloda előtt, aztán rendelő. Ott infúziót adtak Csengének, antibiotikummal, mivel gastroentritis-t kapott, azz benyalta a fosatós turistavírust. Nagyon szenvedett a vérvételnél mega csapoberakásnál, utána aludtunk pár órát mindannyian. Igazán utána volt nehéz, mert Csengének nagyon nem lehetett mozogni, de átvészeltük. Érdekes, hogy kartonpapírral merevítették a kezét, hogy ne húzogassa ki a csapot. Trükkös.
6 óra alatt benyelte a zacsit, aztán mentünk vissza. azóta Csenge teljesen jól van, már este is végigzabálta a pakolást. Merthogy hajnal 1-re már jött is a transzfer, ami egyébként hozta az elhagyottnak hitt babakocsi alkatrészt. Csenge végig is aludta az utat. Reméljük, ez volt az utolsó infúzió, legközelebb már csak rávesszük, hogy igyonigyon. Sajna ugyanolyan halálosan viseli a hányást, mint az anyja. Megtanítanám én, de ugye ezt hogy?! :) Aztán meg reggel 7kor már otthon is voltunk, nem éppen frissen.


Mindenesetre elmaradt az előző nap tánccal/ugrálással végződött miniclub, de nem volt meglepő. Kicsit készen volt ez a nap, de hát van ilyen. Nem a legjobb volt ez a nyaralás, de már úgyis sok volt a jóból. Elhatároztuk, hogy legközelebb már nem törökbe jövünk, de ez már a jövő zenéje. Szasz tenger, szasz naplemente, szasz ólinkluzív.


| | | |


2007. szeptember 24., hétfő

Török nyaralás - Hétfő – Mehmet napja

Mivel reggel még nem tudtuk, hogy Mehmet ráér-e, így a közeli Konakli-ba mentünk át vásárolni, ez kb. 5 km. Itt veszegettünk dolgokat, elsősorban a nők maguknak papucsokat, Csenge is kapott egy delfines úszócipőt a jövő szezonra. Itt Mehmet-tel lebeszéltük a találkát, aztán ebéd, csendes pihenő. 5kor jött értünk a transzferrel, ami végigkísért egész estig. Először a naplementét néztük meg egy hegyi teraszról, amit én a hegy tetejéről a várból néztem volna, de nem nagyon tudtuk megértetni magunkat, mert kikopott az angolunk. Aztán meg bementünk a városba kajálni, nagyon jó kis török étteremben nagyon jót zabáltunk.
Eközben beszéltünk rengeteg dologról, főleg gyerekről, munkáról, meg arról, hogy a Főnöknek milyen jó, hogy nyugdíjas és semmit nem kell csinálnia. :)
Csenge is nagyon nyitott volt kivételesen, Mehmet-tel és a sofőrünkkel is nagyon sokat incselkedett, viccelődött, igazán jó hangulatú este volt. A kilátás és a kaja is zseniális volt. Persze nyilván Csenge is az étteremben kakált, ott meg mivel nem nagyon van pelenkázó, ezért két széket bevittünk egy autó mögé, szóval szabadtéren tettük tisztába.


| | | |


Mehmet-nek is elmondtuk, hogy jó a szálloda, csak mintha kicsit használt lenne. Ő is egyetértett ezzel, mondta, hogy hát az oroszok, meg ugye mégiscsak több, mint 600 szobás a történet. Meg hát ugye kevés a 7 nap, meg Csengével nagyon fárasztó: folyamatosan mászkál, szalad, medence mellett meg csúszos/lépcsős területeken, folyamatosan ott kell lenni a közelében, főleg este, mert néha bizony butaságokat csinál. Reméljük, hogy a veszélyérzete fél éven belül kifejlődik, és akkor nem kell mögötte rohanni. Meg mindig elkap minket is a hév, annyira jó lehet itt élni, olyan gondtalannak tűnik minden, és ehhez tökéletes a környezet is.


Holnap éjfélkor meg megyünk a reptérre, szóval lájtos nap lesz, szerintem korán lemegyünk a tengerre, aztán délután meg komolyabb csendespihenőt tolunk mindahányan. Pont nem jó ez az egy hét, mire belemelegedtünk, felvettük a ritmust, addig eltelt 4 nap, oszt ugye akkor már túlvagyunk a felén. Úgyhogy legközelebb meg kell próbálnunk valami hosszabbat. Viszont jövőre már kevesebb utalványunk lesz, meg hát ki tudja, lehet, hogy Mammával már a következő gyermeken dolgozunk.
Csengének is nagyon tetszett az egész, nagyon sok gyermekkel ismerkedett meg játszott, az evésén kívül szépen felkészült a bölcsire, ahova ugye szoktatásra kerül hazaérkezésünktől szmítva 24 órán belül. Kicsit talán még hisztis, de hát 2 éves kiscsaj. Viszont annyira jó látni, ahogyan elvan a gyerekekkel, a babákat a babakocsiban nagyon sokáig képes pátyolgatni, és néhány nem-orosz nagylány meg annyira anyásan vitte Csengét sétálni, meg mondták neki a dolgokat külföldiül.


Egyébként nincs is annál viccesebb, mint leírni a nap történéseit az erkélyen, néha hallva a tenger nagy hullámainak csapkodását, miközben a (majdnem-tele)Hold bevilágít mindent.


| | |


Török nyaralás - vasárnap a hullámokkal

Ma megint terveztünk Alanyát, de elfáradtunk a parton. Ugyanis reggel felhők voltak az égen, ami nagyon furcsa itt. Ettől megnőtt a szél, és amikor lementünk a partra, akkor döbbentünk rá, hogy ez milyen jó. A nap 10-re kisütött, mi meg a parton voltunk egész ötig. Na de nagyon komoly hullámok voltak, akár 1 méter magasak is, nagyon élvezetes volt a fürdés a tengerben, nagyon sokszor bementünk, mert tiszta vidámpark volt. Az egész part sikított, ordított, kiabált a vízben, mindenki borult a matracról, meg kapta a maflásokat a hullámtól.
Megteszteltük erősen a csúszdaparkot is, nagyon jó kis csúszdák voltak. Csengével is próbáltuk, egyszer Mamma, aki a csúszda végén eltanyált Csengével, így mindketten merültek. Hiszti. Aztán én is levittem Csengét a gyerekméreten, és habár velem nem merült, ugyanúgy megijedt. De a medencében meg rötyögött, mint egy őrült, nagyon szereti a gyerekeket, de a hirtelen mozgásokat nem nagyon. Megnéztük a játszóteret is, ami nagyon messze volt, és ráadásul már teljesen szétverték a hülye orosz turisták, alig volt ép játék, szerencsére a csúszda az volt. Sosem felejtem el, ahogyan 2006-ban Kemerben az orosz gyerekek este 10kor a játszótér játékaival (pl. műanyag banán és egyéb gyümölcs hintázók) ütötték-verték egymást, a másik haját tépték, és szétrúgtak mindent. Hát ez van.


Aztán este meg magyar gulyás volt az egyik főétel, iszonytatóan jólesett. Vacsi után bár, ott felváltva mindig más ment el keringeni Csengével. Egyfolytában mászkált gyerektők gyerekhez, be a babakocsikba, meg zsiványkodni. Aztán lementünk a partra, ahol a színház is van, és épp elkaptuk a minidisco végét, ahol vagy 30 kisgyerek táncolt a színpadon. Csenge először csak nézte izgulva/feszülten, aztán feltettük a színpadra, ott meg beindult: forgott, szédülten rohangált, ugrált, aztán meg egy nagyobb lányka meg táncoltatta, emelegette is. Őt tudtuk utoljára leemelni a színpadról, annyira teccett neki. Mondta is este, meg reggel is azzal ébredt, hogy „de jót táncoltam”. Szóval megvolt az első igazi táncos parti is.
Egyszóval ez volt nyaralásunk csúcsnapja, egy napban rengeteg élmény volt besűrítve.


| | | | | | | |


2007. szeptember 23., vasárnap

Török nyaralás - szombat, ismét Alanyában

Reggel hagytuk Csengét aludni, Nagyika vigyázott rá, amíg aludt, mi meg addig megreggeliztünk. Így spóroltunk egy tutira sikertelen kajálást. Aztán lementünk a partra, és egész délutánig ott voltunk, ott ebédeltünk, Csenge is ott aludt. Jó kis hullámok voltak, de sajna elég sok a kő meg a kavics, így pont a derékmagasságnál nem tudunk stabilan hullámfürdőzni. De nagyon jó volt ott. Abszolút örültünk annak is, hogy Csenge szól, ha pisilnie kell, és nem hajlandó bugyi nélkül, kéri a pelust. Ezt mi jó jelnek vesszük, most már csak a bilit kell megtanulnia, mert az ingerenciát jelzi. Amikor esetleg pisil pelus nélkül, az nagyon nem esik jól neki, sír. Ugye egyszer a szoba ajtajában pisilt a szőnyegre, sírt is rendesen, hiába mondtuk, hogy megesik.


Aztán megint Alanya, de most már majdnem másfél órával korábban el tudtunk indulni a jobb szervezés miatt. A program ugyanaz volt, megegyeztünk, hogy a vásárlásokat le kéne bonyolítani, hogy legközelebb fel tudjunk menni a félsziget tetejére. Csengével már megint hajkurásztunk kutyust, meg üldögélt török gyerekekkel a lépcsőn, meg néztük a kikötőben a kutyákat, hajókat. Most egy cicát is siomgatni akart, nagyon követte, aztán fellépett egy lépcsőre, de miközben nézte a cicát, hátralépett, és durván lezakózott a lépcsőről. Jól megütötte magát, és kapott is a boltos bácsitól egy nyalókát. De ettől eltekintve már nagyon jó volt a városnézés. Hazafelé a sötétben meg kellett néznünk, ahogy 5 cica játszott, bújócskázott, ott is kijöttek a törökök a nagy röhögésre, kacagásra. Hiába no, Csenge ilyen, háromszor csalt ki minden boltost a hangjával. :)


| | | |


2007. szeptember 21., péntek

Török nyaralás - péntek

Kezdett már problémás lenni ez a csúszás az gyermek miatt. Egész nap folyamatos késésben vagyunk a normál menetrendhez képest, de nem tudunk ezzel mit kezdeni. Már rendszeressé vált, hogy Csengével fent alszom, Mamma meg lent. Én is csak azért, mert nem akarjuk, hogy lejöjjön azon a horror lépcsőn. Felfelé okés, de lefelé életveszély.


Délután végül fél 6 körül tudtunk elindulni, ami nem jó, mert így vacsorára épphogy visszaértünk, mert nem készültünk Alanyában kajálni. Végülis vásárolgattunk, lesétáltunk a kikötőbe, ejtőztünk, majd dolmus-sal vissza a szállodába. Alanya még mindig nagyon hangulatos hely, öröm sétálgatni. Vásárolgatni nem annyira, mert Csenge meglát valamit, az ugye kell. Ha nem kapja meg (márpedig ritkán), akkor meg hiszti. Hát ez van. A törökök meg nem értik, miért ordít a gyermek. :) Csenge itt is barátkozott, mégpedig egy 1-1,5 éves forma kisfiúval, aki megtologatta a babakocsiban, fogta a kezét, egyszóval jó fej volt. Mivel azonban Csenge nem adta könnyen, ezért a kisfiú elkezdte vadul rugdosni, így itt végetért az udvarlási időszak. :) De nem lett senkinek sem komoly baja, vicces volt.


| | | |


2007. szeptember 20., csütörtök

Török nyaralás - első napok

Kemény volt az indulás. A Főnökék Kecsóról már 7re kiértek a reptérre, pedig a gép 11kor indult, szóval kegyetlen sokat vártak. Mi Zs felvétele után kb. negyed 10re értünk ki, de elég lett volna 10re simán. A reptéren 1 kávézó volt nyitva, semmi más, sutyiban elszívtunk 1 cigit, ennyi. Csengét meg barátkozni hívták a 6 éves Adriánhoz, aminek az lett a vége, hogy csokis lett Csenge pulcsija, meg Csenge vadul leütött egy csészét az asztalról, ami ripityára tört.
Kint a gép mellett rettenetesen fújt a szél, még jó, hogy eljöttünk Pestről.  A repülőutat végig jól bírta Csenge annak ellenére, hogy szinte végig ülni kellett, valamiféle turbulenciára hivatkozva, ami persze nem volt. Megérkezve vettünk pár karton cigit, oszt másfél órás buszozás jött, amit végigkómáztunk, Csenge az utolsó felét aludta végig, onnan már végig. Kb. fél 5re értünk a szállodába, szóval katasztrofális ez az éjjeli indulás, gyerekkel nem ajánlom senkinek, de egyébként sem, mert az első napot végigzombiztuk, lemaradtunk a reggliről, a szieszta is nyálcsorgatós 2,5 órás alvás volt, szóval gagyi.
A szállodában standard szoba nem lévén, duplex-et kaptunk, ami gyakorlatilag 4 fős szoba, tetőtérben is van egy háló. És mindezt persze ingyen. Szóval helyünk volt, lépcsőnk is (Csengének ez sokat számít).
Viszont már hajnalban is szembesültünk azzal, hogy az erkélyes szobában igen nehéz aludni, mert a tenger és a szálloda közt ott van az autópálya. Így én végig fent aludtam, Csenge a 2. estétől. Mamma meg mikor hogy túrta le Csenge. :) Krisztóék jártak jól, mert hátrafelé, a hegyek és egy folyó felé néz a szobájuk. Ők tisztességesen tudnak aludni.


Az első 2 napot végignyomtuk a szállodában, Csengének a kismedence nagyon bejön, amikor csak lehet, ott lógunk. Étkezéseknél is egyfolytában mászkál, megnéz minden babát, simogatja őket, és csatlakozik az étkezőkben szokásos gyerekvonatozáshoz, amikor is körbe-körbe rohingálnak a gyerkök. Vacsiszomszédunk Liza, az orosz kislány nagyon jól elvan vele, egy órát röhögve eljátszanak, keringenek. A medence körül is sokat rohangál, mert rengeteg hív van a medence felett, és nagyon izgalmas. És hát nem láttam még Csengét ennyire gyerekbarátnak, de mindig egy másik gyermek mellett van; egy babakocsinál negyedórát is képes eltölteni simogatással, „beszélgetéssel”.


| | | | | | | |


A tengerpart valóban nagy, de ugye messze van (út alatti átjáró), illetve a szálloda partja igen mocskos, meg ratyik a polifoam-matracok is. Egyébként sem vagyunk maximálisan elégedettek, hiszen mi azért láttunk már 5csillagos szállodát, és ez több ponton sántít, de így sem panaszkodhatunk. Sok butasággal rontják el a szálloda funkcióit, de hát ilyenek ezek, nem mindenki gondolkodik: pl. az alsó szoba kisebb, mint a felső; kész labirintus az egész épület, többször eltévedtünk még a 2. napon is; 5 lift 600 szobára. A kaját felmzabálják a paraszt oroszok, gyakorlatilag a sütiket a kaja eleján el kell hordani az asztalra, hogy maradjon. Viszont van komoly fitness&spa objektum meg aquapark is, ezeket folyamatosan mérjük fel, ezek biztosan pozitív irányba mozdítják a csuszkát. Hozzáteszem, hogy azért 2 éves gyermekkel sem egyszerűbb a nyaralás, mint egy évessel, szóval azért egy gyermekmentes párhoz képest étkezésenként 1 órát csúszunk, tehát kvázi egy programot ki kell hagynunk naponta. :(


Főnökék ketten voltak törökfürdőben, és ez most megint olyan volt, mint az első évben, így lehet, hogy Mamussal is bevállalunk egyet. No meg holnap irány Alanya, megteszteljük ismét a dolmust, hiszen most már 20 percen belül van Alanya vele, nem kell taxi.


2007. szeptember 18., kedd

Csenge 2 éves

Csenge szülinapja alkalmából szerveztünk egy kötetlen szülinapi zsúrt Csengének, amelyre nagyon sok embört hívtunk, és csak páran jöttek el. viszont nagyon jól sikerült, volt sör meg pizza, mindenki hozott Csengének ajándékot, meg volt katica formájú torta is.
Ez utóbbi persze nem volt jó, mert Csenge féltette, azt is nehezményezte, hogy felvágtam, szóval személytelenebb tortát kell venni. Én nagyon jól éreztem magam, és láthatóan Csenge is.


| | |


Köszönjük mindenkinek, aki eljött, főleg Rasinak, aki szülés előtt egy héten belül eljött az alkalomra. Reméljük, lesznek olyan partik is, ahol több lesz a gyerek, mint a "felnőtt". :)