2007. november 30., péntek

november

hát, változott rengetegete a kiccsaj. megtanulta egy csomó ruháját levenni, a nagy bölcsis önállóság hatása. azóta működik a fürcsiben a pincérhívó rencer, sajtot, kolbászt lehet rendelni. :) egyre kényesebb is lett arra, hogy mit vesz fel, de még egyelőre inkább izgi minden (lásd gumicsizma). igazán a hónap a bölcsi megszokásáról szólt, és valóban fordulópont volta hónap e tekintetben, gyakorlatilag mumusból egy érdekes világgá vált, ahol érdekes dadusok és még érdekesebb gyerkök vannak.


Hozzátartozik persze ehhez az is, hogy a takony az folyt egész hónapban, de emiatt még menni kell. :) no meg ne feledjük, hogy nyúlt egy kicsit a gyermek, így az ajtók folyamatosan kinyílnak, becsukódnak, becsapódnak...


| | |

2007. november 18., vasárnap

Emese

Végre Rasiékhoz is eljutottunk 2 betegség között. Megnéztük a legcsöppebb pici lányt, Emesét, aki még nagyonnagyon picike. Enyhe képet is kaphattunk újra abból, milyen is egy csöpp pici gyermek, aki még nem nagyon tudja elmondani, mi a helyzet.
Nagyon sokat foghattuk, és én nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Fura, de 2 év alatt teljesen elszoktam attól, hogyan kell fogni meg kezelni egy ennyire csöppet.
Emese egyébként nagyon "felnőtt" vonásokkal rendelkezik, biztosan nagy arc lesz, mint az anyja, hehe. :) Habár igencsask csendeske volt, de azért bizony felvillantak azok a régi napok, amikor még Csenge is olyan pici volt, hogy alig mertem megfogni. Az álla tuti Rasi. :) Most már tudom azt is, hogy a következő bő 1 hónapban totál beteg voltunk, szóval 2008-ban újra megnézzük, mennyit nőtt...
Csenge meg Ferkó tökre elvannak, egy időre el is vonultak a gyerexobába. :)


| | |


2007. november 11., vasárnap

jó már a bölcsi

Pénteken már nem is csodálkoztunk, hogy nem hallottunk panaszt. Regel otthonfelejtettük az alapkelléket, a cumit, mert egyszerűen nem sírt Csenge, és az öltözőben már láttam rajta, hogy majdnem elgondolkodott azon a mondatomon, hogy "sétálj be Marika nénihez".
Csak sikerült az egész, habár kicsit sokáig tartott, de effektíve ment volna ez három rendes 5napos hét alatt, csak ilyen eddig nem nagyon volt. Örülünk, büszkék vagyunk, felszabadultunk, sokkal kisebb így a súly és a lelkiismeret-furdalás-szerű érzés.


No meg hát itt a hó! A kertben fehér a fű, alig győzte a tujákat söpörni, mert természetesen még nem kötöttem össze őket. De jó érzés ez, azért ekkor ennek így kell lennie: csupa fehér minden, hóember, szánkó, ilyesmi. Most meg a család meccsre megy, az első helyezettel fogunk küzdeni.

2007. november 10., szombat

napszemüveg

csúcsfotók a kis zsiványról, aki egyre inkább tud színészkedni, magát tenni-venni. hihetetlen, mennyit változik a kiscsaj. :)


| |

2007. november 8., csütörtök

Nyílik a csipa

Tegnap este mondtuk, h ma átugrunk Geriékhez. Ma kicsit később értünk haza, mert borért elmentünk a régi központba, oszt az első mondata Csengének nem a szia volt, hanem hogy "Megyünk Geriékhez". Úgyhogy mentünk, Zsombor is ott volt, Somáékhoz is benéztünk. No meg Csincsit is jól megetette a kis zsivány.


Ma a bölcsiben déltől 1ig aludt, és amikor felkelt, felébresztett mindenkit. Persze sírással, fájt neki valamije, ahogy Marika néni mondta. Persze amint felkelt mindenki, abbahagyta. Emellett már nincs rá panasz nyifiből, egész nap elvan. Asszem, Csenge beszoktatása befejeződött. :) Persze még nem eszik rendesen, de az azért tovább tart. Már nincs komoly hiszti, Marika nénihez beszalad, és onnantól nincs sírás. Ha nem lenne a munka kiemelten fárasztó, nagyon nagyon könnyű lenne minden.


2007. november 6., kedd

Hétfőhétfő

Igazi hétfő volt, 4napo hétvége után megint nagyon nehéz falat volt Csengének a bölcsi. Olyannyira, hogy öltöztetésnél kijött a reggeli, Mammát - annak minden igyekezete ellenére - teljesen összehányta (minden ruhára 1 kicsi). Meg a padlót is. Aztán amikor hazamentünk, Mamma átöltözött, akkor magamon is láttam, hogy a fekete nadrágom tele volt a padlóról felfröcsögött hányáscseppekkel. Kefével lejött.
De hát akkor is, ilyen hétfő reggel azért ritkán jut! :)


2007. november 1., csütörtök

Lázáréknál

Végre lejutottunk Szegedre, ahol meglátogattuk Lázárékat. Nagyon vicces volt minden, Lázár órákig tűrte a vendégsereget, meg a tyütyütyüt, meg a döngölést. Meg se mukkant, de persze biztos elfáradt, mert később csak nem aludt el. Csenge persze nem törődött a csávóval, én viszont annál többet, nagyon jót zsiványkodtunk.
Jót szallonáztunk is, meg jó volt látni a 2 gyermek mellett a 2 pocakot is. Jövő nyáron lesz ott nyüzsgés tisztességesen.


| |