Pénteken már nem is csodálkoztunk, hogy nem hallottunk panaszt. Regel otthonfelejtettük az alapkelléket, a cumit, mert egyszerűen nem sírt Csenge, és az öltözőben már láttam rajta, hogy majdnem elgondolkodott azon a mondatomon, hogy "sétálj be Marika nénihez".
Csak sikerült az egész, habár kicsit sokáig tartott, de effektíve ment volna ez három rendes 5napos hét alatt, csak ilyen eddig nem nagyon volt. Örülünk, büszkék vagyunk, felszabadultunk, sokkal kisebb így a súly és a lelkiismeret-furdalás-szerű érzés.
No meg hát itt a hó! A kertben fehér a fű, alig győzte a tujákat söpörni, mert természetesen még nem kötöttem össze őket. De jó érzés ez, azért ekkor ennek így kell lennie: csupa fehér minden, hóember, szánkó, ilyesmi. Most meg a család meccsre megy, az első helyezettel fogunk küzdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése