Hétfőn (és kedden is) Csengével felkerekedtünk a bicajjal. gondoltam, megnézzük az új vasúti összekötőt. előtte ugye az Attila utcában mentünk, megint megláttam a(z ex-) bicajomat a lépcsőházban. Odagurultunk (Csenge ülésben), mutogattam, h "Nézd, ott a bicajom", amikor megjelent Dávid a barátnőjével, finnyogva. Hátrébbgurultam, hogy ki tudjanak jönni, mindketten ugye bicajjal. Na akkor nagy levegő, és...
- Ugye tudjátok, hogy az a bicikli LOPOTT?
- (egyszerre) Á, ez biztosan nem lopott.
- Dehogynem, ezt a biciklit lopták el tőlem gyerekülésestül, mindenestül.
- Nem, ez nem lopott. Egyszer már én is aszittem, hogy ellopták, de mégsem.
- Ugyan már! Akkor az a lámpa ott rajta milyen lámpa?
- Ez gyári, ezt adják minden biciklihez a Decathlon-ban.
- Nem, az nem gyári. Azt a lámpát én vettem az Auchan-ban. Az nem Decathlon-os lámpa. Az ilyen, mint ez itt ni.
- (menekülőre fogja lassan, a csaaj már kihátrált rég; én meg belejöttem az osztásba)
- Nem nagy neked az a bicaj egy kicsit? Nem feltűnő, hogy mekkora? Az sem esik le, hogy most nekem ugyanilyen a bicajom? Nem kell nekem a bicaj, látod, már van egy másik. Nekem csak a kislányom bukósisakját add vissza!
- (már 5 méterről, kicsit megalázkodva) Ne nézzél már csövesnek...
- Nem nézlek csövesnek, nekem csak a bukósisakot add vissza... (de ezt már csak félig hallja... közben egy lakó épp a hallgatózást abbahagyva becsukja az ablakot, amikor odanézek)
Igazán nem tudom, ez jó lépés volt-e, de kurvajól esett az arcát pszichikailag földbedöngölni. Ebben egyébként sem vagyok rossz. Azóta minden nap megfordulok ott; a csengetést meg a fütyülést (munkába jövet-menet is ott haladok el) inkább nem jáccom meg.
Szerdán láttam őket (Csengével, Mammával, Pistabával mentünk meglátogatni Bence kutyát a sarokra): immár bicaj nélkül indultak el "randizni", de a másik irányba, mint ahol álltam. Még azért egyszer meg fogom kérdezni a sisakot is, meg annak a személyét, akitől vette.
De utána nekivágtunk a hídnak, amire kicsit nehezen jutottam fel, de sikerült. Sajnos nem végig lett a burkolat felújítva (kis szakasz kimaradt, ami effektíve nem is híd), de így is csúcs. Rengeteg bicajos volt a hídon, átmentünk a Római partra, végig tök jó úton. Leültünk Csengével a partra, és ahogy szoktuk, elővettük a kaját (kex, chips, üccsi), és majszoltunk. közben a kacsákat etettük a kajánkkal; nem is gondoltam volna, hogy a kacsák mennyire imádják a cba omlós vaníliás kekszet. Hazafelé menet a kecskékhez is leugrottunk a hídról, de most annyira nem volt vicces. Egy liba viszont beszélgetett Csengével, kiabált vele. Annyira király volt. Később megint előjött, és mondta Csengének a magáét. én nem láttam még ilyet, télleg nem volt ott métereken belül senki. Visszafelé a vonat elment mellettünk, és habár halk modern vonat, Csenge így is megijedt. remélem, megszokja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése