Újpesten

tegnap este hazaérkeztünk a kudarcos fogorvos után. Ugyanis Csenge megijedt a nyálszívótól, ami ugye a legártalmatlanabb dolog. Megkapta a szurit, elzsibbadt, és már nyitotta a száját, amikor meglátta. Kampó. A konyha elvesztése sem volt szempont, illetve a meglepetés elmaradása sem. Haza, zsibbadt szájjal. Nem volt égő.

Szóval kiscsalád hazaért. Nem volt egyszerű, ugyanis a házban 21,5 fok volt, ami hőszigetelés demonstrációnak vagy nekem egyedülléthez, filmnézéshez-pizzaevéshez kiváló, de csecsemővel nem pont a legpraktikusabb. De megoldottuk (nagyzokni, hőventi), összedobtam egy tejbegrízt, közben pakultuk kifelé a 3 hetes cuccot (a kocsi fullon volt), Mamma elvolt Zalánnal. 10-re Csenge is ágyba került, éjfél körül meg Zalánt megfürdettük, persze csínján, kislavórban, de mukkot nem szólt. Jót dumcsiztunk, nagyon élveztük Mammával a csendes fürcsit. Annyira édes volt a kicsávó.

Én fél2kor aszontam, h kampó, nekem ugye a 2-6-ig terjedő időszak nem erősségem. De Zalán úgyis csak 3 óránként riad meg, akkor zabál, és elalszik. Ha sokat eszik (100 körül, ugye ez Csenge napi adagja vót), akkor szűköl 20 percig. De a cumi kell most még.

Csengével reggel elmentünk az oviba, nem kellett erőltetni, húzott. Aztán kevesen voltak, Ica néni nagyon jól fogadta, szóval sokkal jobban sült el, mint gondoltam. Remélem, jó napja lesz, mert akkor örökre jó lesz az ovi. Most nyugi van, alszanak. Nagyika délután jön.

Származási hely: Zalán otthon