bizony, megvolt Csenge első családlátogatása: Erzsi néni és Ica néni tiszteltek meg minket a házunkban. Nagyon késtek, mert az előttünk levő gyermek címét elírták, és 95 helyett a 9-es szám alatt keresték. Így én le is maradtam az érkezésükről, mert elmentem gyógyszertárba, mondván, hogy most már az is bezár.
De nagyon fura volt, hogy óvónénik ültek a kanapén. Csenge egyfolytában az ölükben volt, ők meg nyalták-falták, ahogy az oviban. :) Megbeszéltük Flóri szomorú sorsát, ami azért lényeges, mert Csenge legnagyobb haverja, és bizony furán viselkedik, ami nem meglepő, ismerve a családi hátterét. És ezt bizony Csengén keresztül mi is érezzük.
Miután megbeszéltük, hogy jók a szomszédok és a ház a gyerek szempontjából, rátértünk a sok-sok lényegre. Hogy mi a jó, mi a rossz. Meg sztorizgattunk egymásnak rengeteget, ami bizony mindkét fél számára érdekes volt nagyon. Itthon ugye a benti szigorból kapunk, ami nagyon teccett az óvónőknek (ne mosolyogj!), bent meg az volt megnyugtató, hogy Csenge sokkal jobban elvan, mint gondoltuk.
Persze megbeszéltük a gyenge pontjainkat is, ami leginkább az elalvás (kései reggeli érkezés) és az alvás. mint megtudtuk, nemcsak itthon, hanem bent is nagyon nehéz felkelteni a csajt. Így ezzel muszáj lesz valamit tenni. Ebben az óvónők elég vaskalaposak, de érthető. Próbálkozunk, elég kevés sikerrel. Igazán magunknak kellene váltanunk, de én hiába kelek 7kor, az egész családot nekem kell felvernem. Az sem jó, hogy Csengével alszom Zalán óta, de hát csak ott tudok. :)
Szóval cél az alvás és lefekvés javítása. No meg csatlakozunk valami árvagyerekes adományhoz tonnányi játékunk minimális selejtezésével. Aztán meglássuk, jobb lesz-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése