Reggel Csenge hányt többször is, amin nagyon meg se lepődtünk, hisz Zalán erősen lázas. Délelőtt minimálisan jobban lett, ivott picit és evett is kexet, de 2kor fekvehányásra ébredt. Így aztán ügyelet, ahol a pisi is nehéz volt. Kiszáradás veszélye miatt beutalt a kórházba infúzióra. Mamma pakolt, búcsúzkodtunk stb. Közben Csenge éhes lett, egész jól evett-ivott. A kórházban nem akartunk maradni, spanoltam magam, h meggyőzzem az orvosokat majd. Az orvos aszonta, h nem tűnik a lány vészesnek (hiszen mászkált). Így ő ajánlotta fel, h a szülő kifejezett kérésére hazamehet a csirke. Király! Csenge végig nagyon lapítós volt, nagyjából átéreztem, amit ő érzett, és örültem, hogy vele lehetek. Furcsa volt, h nem volt kiugró az öröme, amikor kiderült.
Mindegy. Haza, már éhes volt. Evettivott. Hajnal 2kor hányás, mi meg leereszt.
A doki aszonta, h akkor menjünk be vissza (min 2 napra!), ha 3 órán át hány többször. Így inkább aludtunk. Reggel kezdte az óvatos evést. Dokinő ajánlotta a chipset, meg golyókat. Azzal Csenge meggyógyult. Többször féltünk.
Zalán már péntek óta lázas, volt 39 felett is. Csenge utsó hányása körül ő is hányt, eztán hasmenése is volt. Ráadásul enni sem akart. Csengénél ezek nem voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése