Megvolt a tárgyalás. Megnyertük, pontosabban a köcsögöt elutasította a bíróság. Nagy volt, saját maga lehúzta magát a wc-n, én meg közben végig a pofájába röhögtem.
A lényeg az, hogy tavaly közgyűlésen leírtam a jegyzőkönyvbe, hogy erőszakos, agresszív embörnek gondoljuk, és azt is gondoljuk, hogy ő volt a fő okozója annak a verekedésnek, amelyben Pistabá arccsontja megrepedt. Aztán határozatban rögzítettük, hogy Steiner Sándor ne zaklassa a lakókat, ha valami baja van (szokott), akkor azt kizárólag írásban tegye meg felénk.
Azért perelt be ez esetben az a szerencsétlen majom, mert szerinte ez korlátozza a személyiségi jogait, ráadásul sértjük a jó hírnevét és a becsületét. Nyilván, ezek nem véletlenek. De a bíró előtt bénázott, ráadásul a mi ügyvédünk feltett neki 2-3 olyan kérdést, amiknek célja csak az volt, hogy felidegesítse a köcsögöt. Abszolút sikerült, a bíró tuti látta, hogy mi a szitu.
Közben a köcsög ugye nézett ránk, mintha a mondatai ütősek lennének, és "na most ezzel megfogtalak, hüjegyerek" nézéssel fellengzősködött. Én meg mosolyogva csóváltam a fejem, mosolyogtunk rajta a szomszédokkal, nagyon gyalázatos volt.
És végül nyertünk. Úgy, hogy a bíró minket meg sem hallgatott. Tehát nekünk nem is kellett lőni, a paraszt fellőtt a levegőbe, aztán aláállt. Márti néni elérzékenyült, a Steiner meg a mai napig nem fogadja el, hogy elbukta. De innentől ugye minden polgári pert el fog, és a célunk, hogy a büntetőügyben is megkapja azt, ami jár neki.
Délután kitűztük a győzelmi lobogót, és ezen is leállt vitatkozni, hogy még korai, nincs itt semmiféle győzelem. Leszánalmasmajmoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése