munkaszünet

Na, a gyerkök egész héten itthon voltak. Ahhoz képest, hogy Zalán kórházban volt vasárnapig, nagyon jól lett, szerencsére bejött, amit reméltünk, hogy hazajön, és ki tudja pihenni magát. 2 napon át szinte csak aludt (15-16 óra per nap), így most már cask taknyos. Csenge köhögött, és annyira, hogy a dokinő őt is csak hétfőn engedte az intézménybe. Így Nagyika is jött kedden délután, oszt megint tolta a gyerekvigyázást. Igazán ügyesen megoldottuk a munkát is, habár nem nagyon volt kedvünk bemenni, hétfő estig legalábbis biztosan nem. Én egyre köhögősebben, de simán kihordom lábon a cuccot, de ez elvileg ilyen is volt, nem volt igazi kemény járvány, az valszeg még jöhet. Mindenesetre egy hét ovi/bölcsi nélkül meglátszik a gyerekeken is, néha egészen furán viselkednek, mintha nehéz lenne az itthonmaradást is megszokni. Szerintem már várják, hogy mehessenek. Mi biztosan, habár így ma egész hamar beértünk együtt. :)