szóval a tárgyalás

Hát ez a büntetőügy egész máshogy alakult, mint gondoltam. Ugyanis nem gondoltam bele, h Pistabának milyen nehéz lesz a felesége halála után 3 nappal ott szerepelni. Szerintem ő sem, előtte mindvégig stabilnak tűnt. De ott bizony összeomlott rendesen. Nemcsak az elszólása, de az egész vallomása egy zavarodott őrület volt, ami nyilvánvalóan a köcsög Steiner malmára hajtotta a vizet. Gyakorlatilag az ügyész, a bíró meg mi is elvesztettük a hitünket, a köcsögék meg örvendeztek vala. Azóta, 3-4 napja nagyon nyomasztott a történet, hogy Pistabá lesz bűnös egy olyan ügyben, ami nyilvánvalóan nem az ő ügye. Mondjuk túl szép is lett volna, egy elnyomott, meg egy nyert ügy után, mindkét esetben döbbenetesen igazságot tévő bírókkal találkoztunk. De elfogadtam Pistabá elkeseredését (pontosabban törölköző-bedobását), és az is biztos, hogy nem változtat semmit sem az, ha veszít. Illetve vesztünk. Úgy értve, hogy legszívesebben a bírónak is elmondanám, hogy bizony, ha itt Pistabá veszít, nekünk akkor sem fog megingani a belé vetett bizalmunk és támogatásunk. Tulajdonképpen a Steiner sem tud mit csinálni: az elvesztett perében nem számított a büntetőügy kimenetele, távol-tartásit meg hasonlókat meg amúgy sincs értelme úgy kérni, hogy nincs ott. Mindegy, az ügyvéd nem volt elcsüggedve, de szerintem el fogjuk bukni, mert az ügyvéd most sem vágta ki magát, nem kelt Pistabá védelmére. Mamma viszont megtette a magáét, holott még nála is volt kérdés meg válasz is, amire nem emlékezett. De nagy nehezen elmondhatott egy sztorit, pedig nagyon azt akarták, hogy elfogultnak tituláltasson. Egyébként meg az a színpad nem hétköznapi embereknek való, a Steiner viszont ott tud igazán élni. Ismét szórta ránk a hazugságokat, mint a másik bíróságon a másik ügyben. De csak mosolyogtam a nézőtéren, ahonnan nem tudott eltávolíttatni. Pistabát meg sajnálom, nagyon összejött most ez. 36 év házasság volt mögöttük, megkérdeztem. Nem vagyok biztos benne, hogy többet tudtam volna nyújtani hasonló helyzetben. De ha tudom, hogy azt beidézik, aki elmegy a rendőrségre, elmentem volna én is. Érdekes, hogy a folyosón, a sok várakozás közben a köcsög mondta az ügyvédjének, hogy ez az Újpest mekkora genny, gáz emberek az utcán, a lakásokban, és hogy most polgári negyedben lakik, polgári házban (Gödön, ha jól tudjuk). Szegény nyugdíjas (a bírónak épp ezt nem mondta, de sírt nagyon, hogy mennyire nincs lóvé), 2 lakás, egy ház, meg egy hétvégi telek. Mivel a nevén csak ennek töredéke van, így nem is kellett ezt elmondania. Mindenesetre már olyan érzésem volt, hogy nem is akar visszajönni többet, sőt, már baszogatni sem. Csak legyen vége, mert tetszik az új helye. (Akár meg is köszönhetné. :) ) A tárgyalás előtt beugrottak a postáért, Márti néni cicája a mi megdöbbenésünkre is szabadon volt, ugyanis visszajött a szomszédból. A köcsög állt a betonon, a macska kerülgette, felugrott a párkányukra, rálépett a küszöbükre. És ő csak állt ott, mintha mi sem történt volna. Korábban fröcsögött volna, ezért vérre menő vitába ment bárkivel, most meg csak nézte, mintha átnézett volna a cicán. Szóval letolta a torkán a dolgot, remélem, jól érzem. Nagyon kemény nap volt, 5kor már teljesen készen voltunk mind a ketten, gyakorlatilag bolyongtunk. Pistabá is. Nem tudtuk hova tenni a dolgot, de talán még pár nap, és elfelejtjük, lekönyveljük a veszteséget. Aztán legfeljebb valami kis cucc visszacsorog.