loyal

Hát, az elmúlt fél év rendesen megrágta a türelmemet. Hűséges vagyok én, meg türelmes, meg hálás is. De azt kell, hogy mondjam, hogy én is süllyedek bele az Átlagos szintjébe, aki ha ugyanennyit kap ugyanilyen kevés munkáért, és közelebb van otthonhoz, akkor másnap váltana. Szóval én csak azt nem értem, hogy ez valóban ennyire nem látszik, hogy ez tömeges, vagy valóban ez-e a cél. Vagy mindig is így volt Átlagban, csak én nem voltam ilyen? Bankból hallok hasonlókat, meg eleve alig ismerek valakit, aki 5, 10, vagy (hahaha) 10 fölött bírta volna valahol. Igazán másban nem merül fel ez kérdésként se. Nálam meg eddig nem merült fel az, hogy el-e mennék. Most sem, de azért kicsit furán félig-kívülállónak érzem magam mítingeken (egyre több). És emiatt leszarom-tablettásnak tűnhetek kívülről. És tényleg látható, hogy sokan nem hiszik el. Pedig adom a jeleket, de nem. Nagyon sok helyen találkozni olyan fajta viselkedéssel vagy történésekkel, amik nem bántják az embert, meg nem okoz kárt, csak szimplán eltűnik a fény a tökfejből. Mintha bent levenném a falról Csenge rajzait: ugyanaz a fal lenne, de mégsem. A nehézség nyilván az, hogy hogyan lehet kiszűrni a sunnyogókat úgy, hogy közben ne basztasd a szorgost. Hát, ebben ez országban ez nem nagyon szok sikerülni, valahogy az alkotó mindig átesik a ló túloldalára. Mindig hajlamosak azt gondolni, hogy elég a szép, csupasz fehér fal, hiszen tartja a tetőt, a meleget, és ez a lényeg. Pedig az a kurva gyerekrajz a falon nagyon sokat számít. Ugyanis attól tudja az ember igazán, hogy miért nézi a falat.