keptön

szóval csak kiadtam magamból azt, amit szombaton a sors fintora nem akart, hogy kiadjam. végülis volt egy jó kis teszt, ami kimutatta az igazat, ti. hogy mennyire nincsenek vezetői képességeim és ambícióim. ez rendben is volt, így is van, így is akartam, hogy látsszon. ezen tkp változtatni lehet, csak bizonyos kor felett nem biztos, hogy érdemes. Főleg nem egy olyan szituációs környezetben, amiben az elmúlt egy évben dolgozunk. Én elmondtam aránylag kereken, hogy sok a bullshit, sok a hazugság, nincs olyan, aki kiállna, és őszintén és 1NSN elmondaná, mi a cél. Sőt, inkább megy a kertelés, a bullshit. Anikó jól bekérdezte, hogy "és ezt hogy élem meg", hát jól kiokádtam az asztalra mindent. aminek egy részét elmondtam volna akkor is, ha kiszólít a kötelesség a színpadra. mindenesetre hát pár dolgot le lehet vonni következtetésként: - ilyen beszélgetés kell gyakrabban, mint 15 év. - jövőre vissza kell térni a közösségi, kiszolgálói szerepbe, amiből kirugdostak aránylag gusztustalanul. - ezt a vezető dolgot meg hanyagolni kell, jövőre még több lépést kell tenni azért, hogy letisztítsam a profilunkat, és valóban tudják, hogy mit várhatnak és mit várjanak el. Sokat sikerült ezért tennem, de láthatóan további lépések szükségesek. A szörnyű az, hogy (szeptember óta) arcátlanul dobálom a lapokat, kockázattól nem tartva. De valahogy eddig mindig nyertem; vagy hagyták, hogy nyerjek. Egyszer bizony elérem a Határt, de ezt bizony minél hamarabb el kell érni, hogy tiszta legyen a víz, avagy mindenki ugyanazt a vizet lássa, ami valóban a pohárban van. Egész komoly szakadék van még mindig az elvárások és köztem (avagy az én elvárásaim között), de ez így nyilvánvalóan klasszikus depressziós tüneteket okoz: inkább elvonulok most már, mert tisztán látszik, hogy feloldani nem lehet. És ezt a keptön teszt is kimutatta (de tudtam is), hogy mivel nincsenek vezetői képességeim (dzsungelharc-képesség, önbizalom, melldöngetés, arcbőrvastagság stb.), ezért nem is lehetek ebben a harcban nyertes. Mert ez már nem szakmáról szól, hanem ki tud nagyobbat hazudni,m vagy több embert eltaposni. Ezt nem fogom megtenni senkinek, és ezt jeleztem is nyíltan. Mindenesetre ez egy nagyon jó teszt volt abból a szempontból, hogy: - átgondoltam a helyem a szaros medencében, ez jólesett, - kibeszélhettem, és még jobban esett. - sajnálom, hogy nem szélesebb plénum előtt tehettem meg, ebből egy botrányosabb, azonban ismét 3 évre adhatott volna témát a közbeszédnek. :) Merthogy az biztos, hogy még a mai napig szinte mindenki emléxik a 2008-as pofázásomra. Aki azt hallotta, az tudja, h az önbizalmammal nincs olyan nagy gond. Csak az a kérdés, hogy mikor veti be az embör. És mikor nem.