Zalánnal doktornéninél

Ma Zalán nem sírt a dokinéninél. Elmentünk ketten, sokat csúszdázott, közben folyamatosan beszélt, próbálgatta a szavakat (lecsúszok, így csúszok, próbálom, lépcsőzök, leesek stb.). Olyannyira, h egy 3,5 éves kislány anyukája megdicsérte, hogy milyen szépen, tisztán beszél. Há mondom most éppen próbálkozik. Nagyon jó kedélyű volt, jókat röhögtünk, a dokinőnél sem sírt, pedig nagyon szokott. A hátát az ölemben simán hallgatta fél percig. Persze a baj nagy, valami asztmatikus hörghurut, így kapott spiropent vagy mit. De legalább tudjuk, miért köhög ennyire. De ismét büszke vagyok, most Zalánra, de nagyon. Nagyfiú lett.