lagziban

Januárban ritkán megyünk lagziba, de most Martináék lagziján ez volt. A nagy öltözködés után irány a Budafoki Városháza, ahol már ugye voltunk (Gergőékén). Nagyon vártam már a régi arcokat a tágan értelmezett Gyurkó családból, nagyon jó volt látni azokat az arcokat, akikkel anno, kb. tíz éve lógtunk igen sokat. A felnőttek felnőttebbek lettek, az akkori kisgyerekek nagygyerekek lettek, és lett egy csomó gyermek. A legviccesebb Évikének a 2 miniÉvikéje, 2 pici lány, akik tökre hasonlítanak rá, és picikék, ők is hozták a virágot.

Aztán irány a Stefánia Palota, ami egy nagyon gyönyörű kis hely lagzira. Persze nem volt túl praktikus a két óriás csigalépcső, mert így ugye a gyerekek is folyton azon lógtak, egész végig fel-le kellett mászkálni nekünk is. Ott az asztaloknál még csomó régi arc felbukkant, Lacikáék, Irénkéék, Gergőékkel is dumálhattunk, egy asztalt megtöltöttünk velük.

Gergő mondta a nagybeszédet, amire nem reagált a közönség, pedig vicces volt, és a zakkant családról szólt nagyrészt. Én is meg voltam említve mint protekció. :) Aztán egy kislány (Sára) mondott egy nagyon szép verset, az piszkosul megható volt, egy gyerekhangon elmondott versnek ilyen nagy tömegben félelmetes ereje van, mint bebizonyosodott. Utána randalír, persze nyilván Zalán elészaladt egy gyerekvonatnak, tanyált, koppant a feje a márványpadlón, iszonyatosan nézett ki a homlokának a sarka. De nem is ez volt a baj, hanem ettől sírt, lefáradt, így később már nem is evett, hamar elfáradt.

Csengével elejétől kezdve elkezdtünk táncolni, szerencsére nem volt szipirtyó, én is nagyon élveztem, ha nem szédültem volna, illetve nagyon fáradékony voltam. Később aztán étvágyam sem nagyon volt, kezdtem vadul felpuffadni, néha enyhe hányingerem volt. Gondoltam, hát lagzin előferdül, ha az embör összevissza eszik apróságokat. Hát nem ezé vót, mint kiderült.

10 körül Zalánékat hazavittem, akkor már igencsak szarul voltam, gyomorsavra bevettem egy bogyót otthon, nem segített. Persze a hazamenetel által lemaradtam a filmről is, azt meg kell még szerezni.Később Csengével még többet táncoltunk, volt csomó tömegtánc, körtánc, gyertya, torta. Csenge nagyon ügyesen forgott, ugrált, jó volt, élveztük mindketten. A tortánál már annyira rosszul voltam, hogy éreztem, vége a bulinak, és fél1 körül mondtam, hogy passz. Annyira hányingerem volt, hogy mondtam, menjünk, mert hazáig még talán kibírom. Így leléptünk, aki ott volt, elbúcsúztunk, ennyi. Hazaértünk, lefeküdtünk, 3ig annyira rossz volt, hogy a végén felálltam, és kimentem a wc-re, kitoltam mindent egyben. Utána egész vasárnap feküdtem az ágyban.

Ami rossz volt, hogy a következő 2 napban is rosszul voltam aránylag, a hasam kifejezetten fájós volt, nekem nem volt ilyen. Szerencsére ott nem kapta el senki, otthon meg szinte mindenki. Szóval sajnálom a partit, Csengével meg toltuk volna durván, de ennyit bírtam. A parti igen jól sikerült egyébként, a lagzik felén van ilyen jó kis táncolósdi. Jó volt, csak egybeesett a család dögrovásának kezdetével. :)