Fogadóóra

Na ma volt az első iskolai fogadóóra. Valaki persze 16:50-re jött 17:50 helyett, ezért csúsztunk, de jót dumáltunk Bálint anyukájával. Kicsit izgultam, mondhatni egy teljes hónap feszkója csúcsosodott ki bennem. Vajon Csenge jól tanul? Nem lóg ki negatív irányba? Nem szemtelen vagy nihilista vagy flegma? Szokott csúnyán viselkedni? Hisztizik? Á, nincs semmi, tök röhejes voltam, ahogy jobban izgultam, mint az iskolások az első napon. Minden oké a kiscsirkével, szorgalmas, figyel, jelentkezik, és - ahogy jósoltam - komoly szerepet tölt be a társasági életben. De legalább kicsit elvesztette az egész a szekta jellegét, jóval közelebb kerültem a tanítónénikhez, de rám is fért. De beigazolódott az is, h nem kell túlzásba vinni Csenge irányába az izgulást meg a parát. Ügyes lány, csinálja a dolgát. Figyelni mindig kell, de igenis büszkék lehetünk rá, csak hagyni kell magunkat.