Na ma Mamma volt nyíltnapon, magyar és környezet órán. Elôbbire csak jót mondott, utóbbi tanárnôre meg aszonta, h szipirtyó!!! Hoppá! Az az infó is lejött, h valóban szándékos volt az, h Csenge abba a körbe ült, ahova ült. Szóval meg is kell majd ezt köszönni. :)
A hétvégi meccs másnak is komoly trauma volt, mint az ma kiderült. Én még most is elkseredek, ha eszembe jut, mekkora lehetôséget szalasztottunk el. Borzalmas. És milyen nevetséges dolgokat csináltam néha, pl. hogy átpasszoltam az ellenfél lába alatt, a sehova. Embertelen. Nehéz lesz ezen túljutni, fôleg úgy, h edzésen már öreg vagyok, meccsen meg most már csak nálunk jobb csapatokkal fogunk jáccani.
Egyébként is, hízok, és egyre több helyen köszönnek jónapotot, szia meg helló helyett. Pedig forszlom a sziát, de bizony egyre többször visszautasítják. No nem mintha ez baj lenne, de furcsa, hogy átfordult teljesen.
Errôl jut eszembe, h ma volt hasi uh a puffadásom miatt, nyilván nem találtak semmit. Persze a vesémet percekig nézegette a néni, még vesekô gyanút is megfogalmazott, de gondolom csak azért, mert mással nem tudott megijeszteni, az meg ugye nem járja, h a páciens úgy menjen haza, h minden szupika. De persze leszartam, úgyis kinyiffan a vesém tíz éven belül, ezzel ô sem tud mit kezdeni vagy tenni ellene. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése