Csengéék végül hosszú hezitálás után Kecsón maradtak. Így mindenki pihen, Mamma azért, mert kap segítséget otthon, én meg azért, mert csend van. Én kihasználom: sokat dolgozom, behozom magam, mindeközben intézek hivatalos és egyéb dolgokat, amik elmaradtak az elmúlt hónapokban.
Már naon hiányoznak a zsiványok, de ez ezzel jár. Csók nekik.
Pénteken nekiindultunk Gyula felé. És először és utoljára, a 62-es km-nél az M5-ön kifogyott a benzinünk. De megtanultam, hogy 50 km alatt nem jó a hátralévő km-ek mérése. Krisztó jött kocsival meg kanna benzinnel, így mentünk tovább.
Gyulán aztán ment a szokásos zsiványkodás, meg a röhögés. Megnéztük az új belvárost a szökőkútrendszerrel, és megnéztük a török képeket is, amin Janó elaludt. Gyulán Csenge megtanult lépcsőzni. Nálunk ugye nem talál szintkülnbségeket, ezért Gyulán nagyon tetszett neki a lépcső, amin legalább 5ször felment az emeletre, és darabokban többször lefelé is lejött, persze tolatva. Nagyon élvezte ezt mindenki, ő is.
Aztán vasárnap jöttünk vissza Kecsóra, ahol csak sajnáltuk, hogy nem Pesten vagyunk, az 50 éves évfordulón.
Csenge már tökélyre fejlesztette a mamma szót, még engem, az apját is mammának szólít. Egyszerűen tünemény. No meg hétfőn vettük észre, hogy egy kis fog jobbfent félig áttörte a kis ínyét, így valszeg most nekiindul a fogzás megint. Emellett észrevettük, hogy a kiskori anyjához hasonlóan hihetetlenül érzékeny, ha a keze piszkos, így nem tudjuk, fog-e valaha homokozóban játszani. :) em sír, hanem felül, megnézi, és összedörzsöli. Zsivány.
az utóbbi 4-5 napban Csenge szokatlanul rosszul alszik, felébred többször is, ráadásul nehezen alszik vissza, ki kell venni az ágyból megnyugtatni. A csöpp szájában újabb csöpp fogkezdeményt vélünk felfedezni, és nagyon örülünk, de várjuk, hogy essen túl szegénke (meg mi is) a kibújás fájdalmain.
Néhányszor, amikor már tök kivagyunk, akkor még magunkhoz is beraktuk az ágyba, közénk, de apa könyörtelen volt, mert megunta, hogy Csenge álmában (!) püföli az ágyat, a picinke lábával meg tapisgálja a vállunkat, forgolódik, egyszóval pikkoskodik (tuti direkt :)). Így apa - bármennyire is fáj - visszarakja az ágyba a zsiványt.
Egyébként mindenki aszongya, rengeteget nyúlt az gyermek, és télleg hosszabb sokkal. Tessék jönni megnézni. Az utóbbi 2 napban apa munkából jövet játékkal ébresztette Csengét, és nagyon jókat rötyögtünk. Továbbra is kedvenc itthon is a bicaj meg a szomszéd házból áthallaccó kutya. No meg felmászni mindenre, amire lehet, és ott horrorisztikus módon hüjéskedni. Bojzasztó.
hazaértünk törökből, oszt mentünk Kecsóra, mert így jött ki a lépés. Csenge nem aludt ott túl jól, mert úgy tűnik, jön a foga, így hajnalban már nehezen alszik vissza. Vasárnap meg mentünk az idei szezon 2., apa számára a nyaralás miatt 1. meccsére. A TrafficJam-et simán vertük, persze ehhez kellett, hogy 10-en voltunk, és a többi meccsre kicsit össze kell szedni az agyunkat. :)
Csenge debütált csöpp mezében. A szurkolótáborunk éke is ő immáron.
Első körben a 2 kimaradt cucc kerül pótlásra. Egyrészt az antalya-i kirándulás + török est képei,
másrészt pedig a dzsip szafari (combi tour, mert Alanyába is bementünk) képei, a megfelelő post-okba illesztve.
2006.10.04 – Szerda
Mivel ez volt az utolsó napunk, sűrítettünk. Először elmentünk kirándulni a közeli félszigetre, amin volt némi erdős rész, meredek partokkal, illetve volt ott félbehagyott apartman a 30-40 méter magas félsziget végén, csodakilátással, de valszeg betiltották. Emellett tele volt a félsziget nagyon régi romokkal. Szépszép.
Ebéd utén pedig bementünk Alanyába taxival, és szétvásároltuk a maradék pénzünket. Mivel Mehmet késett, ezért először beültünk egy étterembe (paradicsomlé nem volt, ezért átmentek egy kisboltba, és hoztak nagyon finom csípős (!) Cappy paradicsomlevet). Aztán besétáltunk a partra, ahonnan megnézhettük a gyönyörű városképet: kikötő, bástya, illetve végig ki volt világítve a 380m magas félszigeten a 7 km hosszú várfal, illetve maga a vár is. A belváros felé pedig mindenféle színben pompázó diszkók, éttermek. Gyönyörű kis város ez az Alanya (180e lakos átlagban).
Aztán megjött Mehmet is a feleségével 2 órás késéssel, és mivel hullaéhesek voltunk, kajálni mentünk, ami néhányunk gyomrát kicsit megkavarta. De jót dumáltunk, és utána dolmus-sal mentünk haza a 38 km-re levő szállodánkba. Ez a török távolsági buszjárat, pici buszokkal, de tényleg kellemes, legközelebb nem taxizunk. És éjjel 2ig járnak.
Szóval mozgalmas nap volt, és kár, hogy Mehmet sokat késett, mert így kevesebbet lehettünk velük.
2006.10.04 – Csütörtök
Az utolsó nap, mint mindig, rohanás volt, mivel be kellett sűríteni még egy fürcsit a tengerben, és Csengét is megmártottuk a tengerben utoljára. Aztán pakolás, gyors ebéd, másfél óra buszozás, reptér, szűk két óra repülőút. Magyar idő szerint 1-kor indultunk, és kb. 9-re értünk haza.
Nagyon jó kis nyaralás volt, nem volt semmi baj, szerencsére Csengének sem volt baja sem a hasával, sem mással. Tapasztalatok:
- a legnehezebb talán a reggel volt mindig, hogy 10-ig megreggelizzünk Mamussal.
- nagyon sokat segített, hogy all inclusive volt minden. Legközelebb is ilyenbe jövünk, így a főzés, bevásárlás, tárolás, mosogatás, stb. hiánya rengeteg időt spórol a nőknek.
- A 3*+ is jó volt, ott a választék volt kisebb, a kaja jó volt. Olyan szempontból jobb volt a 3*, hogy a légkondi nem volt közpnoti, a szálloda kicsi volt, így a távolságok kisebbek voltak.
- fontos az, hogy közvetlen tengerparti volt mindkét szálloda.
- nagyon kell figyelni, hogy zajos-e a szállás. A kilátásnál ez fontosabb. Fontos a tengertől és a várostól való távolság.
- a repülőn folyamatos csámcsogás és nyelés kell a gyermeknek, tehát nasi, nasi, nasi.
- gyerekmedencével nem találkoztunk, nem is kerestük. akkor inkább a tenger, vagy pedig a nagymedencében csónakázni.
- a szűk etetőszék a legjobb, ha nem eléggé szűk, párna kell.
2006.10.02 - Hétfő
Délelőtt a tengernél kezdtünk, ahol Csenge a lábával rajzolt a homokba, és teccett neki a kis víz, ami elérte. Az ebédet is lent töltöttük el a snack bar-ban. Ezután mentünk csúszdázni, egész jó kis csúszda volt. Aztán Csenge a vízitaxijában kavirnyált Mamussal meg a Főnökkel a medencében, és nagyon élvezte, annyit hajolgatott meg csapkodott, hogy a csónakban állt a víz, és ő is csurom vizes lett.
Ezt követően lementünk a tengerhez, ahol Mamus fürdött Csengével, és eléggé bemerészkedtek, olyannyira, hogy volt olyan hullám, amely Csengét nyakig ellepte. Csenge ezt is élvezte, főleg, amikor az anyja csak a két kezét fogta, és a lába a vízbe lógott, persze hullám esetén simán nyakig. Egyszóval vicces dolog ez, nagyon jó volt a víz is, a hullámok is. Meg is vitattuk, hogy Csenge szeretni fogja a tengert. Kicsit némelyik hullámtól félt, de némelyiktől mi is megijedünk.
Amikor kijöttünk, Csenge ivás közben vadul lepisilte Mamust, és rettenetesen jót röhögtünk. Emiatt Csenge megkapta Anya pólóját, amiben tünemény volt (lásd képek). Később, amikor felmentünk, a szőnyeget is megtisztelte a kis zsiván. De legalább rendesen iszik a csöpp, ez a klíma végre rászoktatja az ivásra. Miután ökörködtünk az erkélyen, együtt aludtunk el, én felriadtam hamarabb, a csajok itt szuszognak mögöttem. Most vacsora, aztán megnézzük az esti műsort, holnap pedig a fiúknak dzsipszafari, a lányok meg mennek Alanyába kolbászolni.
-------------------------
2006.10.03 - Kedd
Kedd reggel a 3 fiú elment dzsipszafarira: jöttek értünk, irány Alanya, ahol eligazítás után 5 Land Rover-rel vágtunk neki a kalandnak, profi sofőrökkel. Végül mi átkerültünk az angolul (is) beszélő sofőrhöz, mint utólag kiderült, nagy szerencsénk volt, mert ő vót a legprofibb, 52 évesen is minden nap szafarit nyomat egész évben.
Először felmentünk egy völgygáthoz, aztán onnan le, aztán fel és át, le, majd fel. Mindezt patakon át, murvás szerpentineken, sárgödrökön és horrorlejtőkön-emelkedőkön keresztül. Főleg, miután a sofőrök locsolgatása után a mieink nyakonöntötték a mi sofőrünket, az bepipilt, és úgy ment, hogy a sáros víz az első ülések alatt ömlött be. Közben beugrottunk egy minifaluba (9 fő), meg egy kis falusi mecsetbe (nem volt minaretje), ebédeltünk a patakon lebegő étteremben (ahol az angolok a hídról ugráltak a patakba). Aztán meg bementünk Alanyába, a vár tövéhez, és megnéztük azt a csodálatos kilátást a félsziget mindkét oldaláról. Egyszóval piszkos jól éreztük magunkat.
Eközben Csenge nagyon megszerette a tengert, a csajok is fürödtek vele, és ha megyünk a tenger felé, és Csenge meghallja a hullámokat, egyből integet a tengernek vadul. A delfines CD mellé össze kell állítanom egy tengerzúgásosat is. Ráadásul a török zenét is szereti, abból is a pörgősebb dudás zenéket, nagyon jókat táncikált a török sátorban itt a szállodában, a puffokon. Egyszóval csodamóka minden, kicsit már fáradunk, szerdán meglátogatjuk a közeli félszigetet, az utolsó estét pedig Alanyában fogjuk eltölteni.
Ezt itt az erkélyen írtam, nagyon jó így hűs szellőben a tenger zúgását hallva gépezni.
2006.09.30 - Szombat
Az utunk Alanyába nagyon sima volt, nagyon hamar átértünk, jó volt ismét látni az ország nem-turista részeit is. A másik szálloda télleg 5 csillagos, de szerintem kicsit túl nagy nekünk, mert nagy a komplexum, és nagyobbak a távolságok. A szoba csodaszép, de nincs kereszthuzat, a légkondi is központi, egyszóval soxor csináljuk azt, hogy kinyitjuk az ajtót és az erkélyajtót is, hogy jó huzat legyen. A kilátás itt is zseniális, ahogyan a kaja is (iszonytató választék), no de a legdurvább a part, ami homokos, lapos, és nagyon komoly hullámok vannak, ami dobál minket rendesen. Ráadásul egy rohadt szúnyog is bejött, és összecsipkedte mindannyiunkat. Köcsög.
2006.10.01 - Vasárnap
Vasárnap jött Mehmet a feleségével, és elvitt minket Alarahan vára mellé, egy pecázós-ejtőzős helyre, ahol szinte mindenki pecázott. Végülis Mamus az időarányos nyertes, mert - 3 visszaesett hal mellett - kettőt fogott. A Főnök többet fogott, de sokkal tovább nyomta, és különben is véletlenül elengedett 6 halat.
Aztán egy iszonyatosan jót ettünk, vízipipáztunk, és közben jósoltak nekünk a török kávénkból. Mamusnak és nekem sem mondtak újat, Mamusnak ugyanott munkát jósoltak (ajánlatot), nekem meg nehéz napokat, sok adósságot, nem sok pénzt. Szóval megmondták, ami van, kávézaccból. Sajna mi maradtunk a végére, és Mehmet felesége akkor már nagyon fáradt volt, mert a ramazan miatt egész nap nem evett, nem ivott, és már csak félóra volt neki hátra a böjtből. Emiatt nekünk Mehmet adott kevésbé szakszerű jóslást.
Este visszaérve rohantunk bele a tengerbe sötétben, és iszonyatosan élveztük, ahogyan a hullám dobált, mindezt holdvilágnál. Meg is beszéltük, hogy a hétfőt a szállodában töltjük, és így is tettünk.
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 