Karácsony Kécskén

Karácsony után mentünk Kécskére a tágabb csasládi körbe. A szokásosnál kicsit mintha kevesebben lettünk volna, és kicsit más is volt, mert a gyerekek már ott is egyre nagyobbak, Ata afgánba megy, Gyuróék meg már lassan a munkával szembesülnek, de legalábbis közel a vége a suliéveknek. Csenge egyébként el is tűnt többször Szisziékkel hosszú időre, annyira jól elvannak a nagylányok vele, hogy hihetetlen.
Egyébiránt ott volt Nóri is, aki egy éveske, járni tanulgat, és összetört Csenge kutyájával egy gömbdíszt - amit Csenge azóta is emleget. Igazándiból nagyon szeretünk ide is jönni, mert télleg vidám. De télleg súlyos, hogy megy az idő.

| | |

Karácsony

Az idei karácsonyunk mintázta a tavalyit, Pesten kezdtünk, Kecsón folytattuk, aztán utána még egy kör. De szokásosan jól éreztük magunkat, főleg, hogy moost bevsárolni sem kellett, mivel szinte mindent megrendeltünk neten. Nagyon sokmindent önállóan megvettünk magunknak jóval karácsony előtt, mondván, hogy jövőre biztos nem lesz ilyen jó. :)

Csenge idén konyhafelszerelést kapott, ami hihetetlen siker volt, nem 2napos játék, hanem egy valóban állandósult elem lett az életében, beleértve a kis edényeket is. Pesten most bevetettünk egy drága műfenyőt, ami határozottan bevált, amellett, hogy hamar megtérül, nem szemetel, mérföldekkel praktikusabb, egyszerűbb, és semmivel sem műbb, mint egy igazi.

Kecsón Csenge bontotta az ajándékok nagy részét, és ismét jó volt együtt ejtőzni mindenkivel, figyelve Csengét, ahogyan örvendezék vala. Nem beszélve arról, hogy hó is volt tisztességesen. Így építettünk hóembert is, ami nagyon aranyos lett. csak a fiatal suhancok éjjel lerúgták szegényt. Hiába, az élet kemény, főleg az egy hóembernek.

| | |

Dögrováson

Csenge decemberre már durván beteg lett. A Mikulásra már egy többnapos szünet után mentünk, akkor láz meg hasonlók döntötték le. Ez engem is lezúzott, nekem is kellett 2-3 nap pihenésre. Én nem voltam taknyos, csak ledöntött egy kis láz, de Csenge végigtaknyozta az egész időt. Pontosabban a bölcsi kezdete óta taknyos.

Eztán jött viszont a neheze, visszamentünk a bölcsibe, és 3 nap után ismét beteg lett Csenge, de most már a kemény, hányós-fosós vírust kapta el. Arra értünk haza valamelyik melóból, hogy telehányta a nappalit, a szőnyegnek annyi (csokipuding). Viszont erőlködtünk, hogy most már ne legyen infúzió, mert eddig minden hányásnak az lett a vége (kétszer). Hiszen olyan zsenge, egyből legyengül. Így csináltuk a kevés hideg víz technikát, no meg kúp, és végül reggelre úgy-ahogy rendbe jött. Ezt követően viszont jött a hasmenés, szóval fél kiló zutty. Másfél naponta volt fosli, de akkor a pelus minden oldalán, még felül is jött kifelé a trutyi. Zseniális.

December 15-én a karácsonyi partink volt, zsírszállodában, az InterContinental-ban. De nagyon jó volt végre (újra) a buli, teljesen olyan volt, mint 7-8 éve, piszok jókat dumáltunk, röhögtünk, igazán jólesett. De mikor hazaértünk 4-re, Mamma már nem volt jól, végigokádta az egész délelőttöt. Másnap este jött Nagyika, de ő már egészen jól viselte, pár óra alatt leyomta a vírust. Aztán jöttem én 18-a körül, én meg már nem is hánytam. Viszont már dolgozni nem mentem, nehogy valaki elkapja ezt a borzalmat karácsonyra. Azóta nem is dolgoztam bent, Mamma is csak a szülinapjára ment be ünnepelni. :)

Csengét sem ajánlotta a doki bölcsibe vinni, mondván most ne vigyük be 3-4 napra, mert megint elkap valamit, és most télleg zsenge. Szóval Csenge decemerben volt vagy egy hetet a bölcsiben, tán még annyit sem. De gondolom mások sem nagyon voltak, a 9-i hét elejé fél 10kor Csenge volt a harmadik versenyző a 10-ből. Szóval dögrováson volt a banda. Pedig már télleg nagyon móka volt a bölcsi, ha nem is eszik, de minden más megy, játszik, zsiványkodik, mesélget néha, és tényleg a társakról beszélgetünk mindig. Hogy Dominik mit csinál, meg Fogi (Bogi) mit szokott játszani.

Bölcsimikulás

December 6-án, ahogyan kell, megjött a bölcsibe a Mikulás. Ilyenkor mi, szülők is bemehetünk. Mondhatom, rettenet móka volt a pici bölcsiben együtt lenni a kicsiny bandával. És már a várakozás is. No és a Mikulás rettenet jó fej volt, nagyon jókat énekelt (és mi szülők is), és tényleg nem ijedt meg tőle senki. A legidősebb srác, Dominik merészkedett oda először, és amikor előkerült az első narancs meg csoki, na onnantól meg sorbanállás alakult ki.
Szóval kellemesen csalódtam a sztoriban, Csenge sem volt mimóza, és az elkövetkezendő 1 hónapban mindig a "Hull a pelyhes"-t énekli majd, annyira kellemes emlék maradt. És íme a képek a csokit majszoló csemetékről... :)

| | |