nna, most hétfőn Mamma is kapott bicajt, sokkal menőbbet, mint ami nekem van. Azért is döntöttünk így a drágábbik mellett, mert így akcióban kedvezményt kaptunk rá, ha vettünk gyermekbicajt is. Szóval Csenge is kapott egy gyönyörű, nagyon pöpec egeres piros biciklit, rá pedig egy kis kosarat is.
Kedden végülis nem mentünk cangázni, mert jött Mesi a kertbe, és a csajok egész délután zsiványkodtak, egész estig. Oltári bicajozás a kertben, randalírozás Mesi nagyijánál illetve a mi házunkban, ruhapróbák, papucs-cserék, macskakergetés és rohangálás.
Na de végül ma nekiindultunk hárman, Csenge mögöttem, Mamma meg külön, és kimentünk a Népszigetre. Megetetni a kecskéket, akik a szokásostól eltérően épp vándoroltak, ezért jóval beljebb találtuk meg a területükon őket. Egyből meg is közelítették a kerítést, sőt, egy kis fekete gida ki is jött hozzánk, még simogatni is lehetett. Persze megtámadta az almam- és zsömle készletünket, de télleg csak finoman, jólnevelten. A poén az, hogy sikerült visszatessékelni a kiskecskét a lyukon, lökdösés nélkül, amit azért furcsálllottam.
Aztán áttekertünk a kecskefarm túloldalára, a Duna-partra, ahol megnéztük a naplementét a régi vasúti híd uszályon pihenő, 50 méterees darabjai mellett. No meg ott volt a nagy daru is, meg most már a híd új tartója is fent van. Szóval teccett Mammának is ez, rencert csinálunk belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése