Csak nem tudtunk korábban nekivágni az utolsó csonka autós napnak. Első célpontunk a kimaradt Tsambika és az ott levő kolostor. Ami a legenda szerint ugye fiúgyermekhez segíti az ott imádkozó lelkeket. Igazán csak lendületből néztük meg, de nagyon érdemes volt: nemcsak a kinézet, hanem az egész objektum hangulata olyan volt, hogy a tervezett 15 perces beugró helyett legalább egy órát elidőztünk. Zseniális helyen zseniális kis építmény, no meg az a picike park mellette nagyon ott volt.
Ezt követően visszirány, másodszor is benézünk Rodosz városába, immáron az óváros kimarad részeit, illetve az újváros tengerhez közeli részeit terveztük megnézni. Beérkezésünk során véletlenül egy ingyen parkolóba futottunk, holott pont a parkolási összegektől féltem. Így kapásból adott volt az, hogy merre fogunk menni az óvárosban: az egyik déli kapunk be, aztán ismét egy félkör, aztán ki. Így is lett, egy turisták által majdnem teljesen elhagyatott részen mentünk, először nagyobb utcákon autók és motorok kereszttüzében (behajtani tilos nem vonatkozik a görögökre...). Mindenesetre nagyon jó útvonalat választottunk, a Maria templomka mellett a zsidónegyed felé szinte senkivel sem fdutottunk össze az ultra-hangulatos utcákon. Aztán Főnököt elvezettük horgászni a kikötői kapuhoz, de előtte zseniális gyros pitát ettünk a pitafan-nál. Utána lecsoffadtunk, és rosszul választva kimentünk az óvárosból, de aztán forgalmas utcákon alig tudtunk visszatalálni. Közben döntöttünk úgy, hogy újváros off, mert Csengének aludni kéne, de mégsem alszik el. Úgyhogy irányba vettük az autót.
Végül ott csatlakoztunk be a várba, ahol nem hagytuk el az óvárost 2 nappal azelőtt, illetve tisztán emlékszem, hogy 9 éve is itt tébláboltunk be a várba, legalábbis sokat mászkáltunk itt.
Az óratorony mellett elmentünk, majd kanyar a török mecset mellett, aztán jeges kávé, és ismét bementünk olyan kis utcák közé (török fürdő, két ember széles "utcák"), ahol eltévedt turistának nézik a turistát. Végül megtaláltuk az autót. Felvettük a Főnököt, aztán megálltunk a kikötőben, ahol rengeteg galamb van, no meg a szarvas, meg a posta stb. Aztán innen megkerültük a ficakot, ott is fotóztunk párat, végül a 9-10 évvel ezelőtti szállodánk melletti körforgalomnál (véletlenül találkozás volt) beirányoztuk újra Falirakit, mert ugye 6-re vissza kellett érni az autóval. Mivel korábban érkeztünk, bementünk Falirakiba vásárolni egy kicsit.
Este a szokásos vacsi, aztán meg mini-disco, de Csenge alig táncolt, leginkább bambult, úgy tippeljük, sokat zsiványkodik előtte a bemelegítés során, illetve másrészt tanulja jobban a múvokat. Éjjel megint vihar volt, de most inkább csak villámlott meg dörgött, nem sok eső esett. Mindenesetre a felettünk lakó kopogós cipőben éjfélig mászkált, és ez a kettő dolog elég volt, hogy egyig ne tudjak aludni...
Mindenestre az első rodoszi túránk után Mamus, a második után meg már a Főnök is megjegyezte, hogy bizony Rodosz nagyon ott van. És valóban, láttunk már pár várost a Földközi tenger mellett, de Rodosz az top3-as mind hangulatilag, mind látványilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése