zovi

furcsa érzéseink vannak az ovival kapcsolatban. miközben a szoba jó, az óvónők jó fejek, aranyosak, és úgy tűnik, a gyerekek is "jók", mégis az összhatás gyanús. Egyrészt Mesi újra ágybapisil, és Csengének is volt csöpögős hete, persze utóbbi lehetett bajság is, mert elmúlt. De volt rosszalvós hét is, ráadásul amolyan rémálmos típusú. Reggelente is mindig az ajtóban Csenge megáll, hogy nem akarok bemenni, és valakinek ki kell jönni, akkor meg sima. Néha meg egyedül beslattyog. De hiszti nincs.
Mindenesetre az anyák - ahogyan a bölcsinél is - legendákat szőnek boszorkány óvónőkről. Tény, hogy van egy, aki nagyon fura, Csenge rá se mer nézni, szinte menekül előle. No meg a mondókákon kívül semmi előremutató változás nincs, mint a bölcsinál (én, egyedül; mosdás; fogmosás stb.). Persze ez is lehet időleges.
Nagyon fura érzést ébresztenek ezek bennünk, kicsit félek, hogy nehogy még jobban visszahúzódó, vagy "elnyomott" legyen Csenge. Az ovi nekem is sok nagyon rossz emléket hordoz, nagyon megalázó vagy frusztáló dolgot, amik ugye az egész életre kihatnak. Sürgősen el kell felejtenünk ezeket, mert Csenge nyilván átveszi.

Sokat nyom a latba az infóhiány is, nagyon keveset tudunk az oviéletről, illetve hogy Csengével mi történik, mit csinál. Most már egyre több történet jön az oviból, és így már sokkal jobb, de kell érdeklődnünk az oviban még. Amíg bennünk van kétely, addig Csengének sem lesz jobb (ha egyáltalán rossz).

Ezek így leírva nyilván nálunk is paranoiára utalhatnak, de hát ilyenek vagyunk. sokkal többet kell megtudnunk, mert valszeg minden csak látszat. Belegondolva, nagyon sok mondókát, verset és mesét hallunk vissza darabokban, ami nekünk is meglepő.