Karácsony után

28-án aztán Kecsón gyors látogatás, majd irány Újpest. Persze Kecsó nem sikerült jól, mert Emil hisztizett, oszt asztalnál elhajította a villát. De mivel Csenge mellett repült el nem sokkal, és Andi nem ütött, ezért én reflexből toltam egy kézrepacsit. Amin aztán Andi kiakadt, kvázi egész nap veszekedtünk. Szerintem mindkettőnknek igaza volt, de ez van.

Szóval itt aztán már hiába minden, Andi mindent cseszegetésnek vett, pedig nem. Viszont a gyerkök nagyon jól elvoltak. Esténként hihetetlen zsiványkodás, sikongatás volt. Volt itt aztán minden, olyan eleven volt a ház, hogy csak na. Piszok jókat ebédeltünk, gyerkök a kis asztalnál, természetesen ott lent volt az ebéd középpontja. Volt aztán ugrálóvár is, megint idejött Újpestre is, de most nem volt akkora durranás.

Effektíve beteg volt a 2 gyerök is (takony), én meg nagyon eldőltem 30-án. 8-kor feküdtem, 8-kor keltem. De 31-re már Andi előirányozta, hogy mennek, de így utólag már kellett, mert mindannyian elfáradtunk az ünnepek alatt. Pihenésről szó sem volt, de igazán nem is azt vártuk. Szerintem a gyerköknek rettenetesen jó volt ez a 7-8 nap, nagyon összerázódtak. Nekünk meg jó volt látni, hogy így növekednek. Milyen jó zsiványkodások lesznek még ebből. :)

Karácsony

Végre Andi hazajön. Úgy engedte a munkája, hogy sok időre hazajöhessen. 23-án jöttek Emillel, és végül lefáradás miatt 31-én mentek vissza. Szerintem a gyerkőcöknek hihetetlen nagy élmény volt, nekünk szülőknek kicsit fárasztóbb, ámde hasznos is. Mindenesetre az biztos, hogy nem hagyhatjuk, hogy évente egyszer találkozzunk sok időre, mert így túl sokáig nem látjuk egymást. Emil már az állomáson nagyon örült nekem, ahogyan én is nekik.
 

Itthon egy éjszakát voltunk csak, ekkor Andi meg Mamma feállították és feldíszítették a karácsonyfát tökegyedül. Reggel így ébredtek a gyerkőcök is. Emil jóval korábban kel (mert korábban is alszik el), ez Csengéree is jó hatással volt, gyermekhangra Csenge is jóval hamarabb ébred. A padlás vizsgálata után Kecskemétre mentünk, ahonnan csak 28-án jöttünk visza.
 

24-én este Krisztóék nélkül karácsonyoztunk, volt soksok ajándék, nagyon sok meglepetéssel. Nagyika tőkeinjekciója megtette a hatását. Este még kis hó is esett, viszont az esti elalvás kapcsán a gyerkök nagyon zsiványok voltak. Nagyon jókat ugráltak, kiabáltak, játszottak is. Kevesebbet veszekednek is, Andi rendre utasítja ilyenkor Emilt, de Csenge enélkül is keményen ragaszkodik dolgokhoz. Viszont amikor nem tárgy birtoklásáról van szó, hihetetlenül aranyosak. Emil ízlelgeti a szavakat, Csenge pedig tanítgatja (Emil, azt ne fogd meg, mert szúr stb.). Ebben a 2 napban rengeteget zabáltunk (iszonyat mennyiségű sütemény volt), voltunk kicsit jáccótéren is, meg a belvárosban is. De igazándiból az egész város halott volt, semmi sem volt.
 

26-án Andiék lementek Szegedre a régi haverokhoz. Mi meg Kécskére mentünk a szokásos családi ebédre, de ott teljesen más volt, mint szokott. A fiatalok már nem fiatalok, Atának meg Gyurónak nagyon jól megy, de ennyi. Mamma még mindig nagyon érzékeny arra, ha Főnökék tisztességesen berúgnak.
27-én Kecsón próbáltunk haverokat látogatni, de csak a banda fele volt meg.
28-án Szegedre mentünk, ott ugyanez volt a helyzet. Rasiéknál volt kis összejövetel, de eközben zajlott Erzsiékkel is a találka, így eléggé felesre, villámlátogatásra sikeredett. Csenge Ferkóval most nagyon elvolt, Andris is vicces volt, Mesi meg megijedt tőlem. Aztán még találkoztunk Jocóékal is, Nellikkel is, szóval nagyon jó volt látni Szegedet, főleg a régi szegedieket is.
  

párti

13-án volt a karácsonyi partink a cégnél, ami - azóta már tudom - fordulópont mind a céges énem (énünk), mind általános emböri szempontból is. Az alaphangulat ugye nem volt túl jó, igen sok embert kirúgtak, no meg az utóbbi évben-hónapokban kezdett eluralkodni a klasszikus magyar droid-stílus, főleg a vezetővagyok-tekussolj szindróma.
Mindenesetre nagyon sok sztori kerengett a fejemben, és már zúgott a fejem. Mammával is folyamatosan fa*akodnak. Így aztán amikor a bulin már többen jöttek előre (díjazás előtt!) gratulálni, kezdett összeállni a fejemben a szöveg.
Mamma tízévesként kapott virágot. Igazán meg sem lepődtem, amikor végakkordként a fődíjat hárman kapták, és én is benne voltam. Végülis másodikként mondhattam el a beszédet, ami dadogósra sikeredett. Viszont célba jutott, a legnagyobb tapsot én hoztam el (már beszéd közben beletapsoltak), persze könnyű ilyen időben olyat szólni, ami tetszik. Mármint arról, hogy ha az emberekkel emberként bánunk/beszélünk, akkor sokkal többet tudnánk kihozni az egészből.
A következő 3 hétben minden este elszavalom a beszédemet, és vívódom, hogy jól tettem-e, amit tettem. Sokan biztos úgy értették, hogy ne keménykedjünk, de nem erről beszéltem. Viszont az a 30-40 ember, aki odajött, hogy megköszönje, hogy elmondtam, ami a szívét nyomja, az visszaigazolt. Meglássuk, mi lesz ebből.

Aztán meg Lacival dumáltunk egy nagyot munkáról, jövőről, életpályáról, saját helyzetünkről. Ez is mérföldkőre sikeredett, sajnos is meg nem is. :) Az egész buli olyan volt, mint egy álom, hiszen buli nem volt, egész végig beszélgetés volt, gyakorlatilag ültem, és jöttek az emberek, leültek, beszéltünk, aztán jött más is. Nagyon érdekes volt. A díjnak nem tudtam örülni, de piszkosul jólesett. Valahogy úgy éreztem, hogy a hangulat az már nagyon más, mint régen.

kertrendezés

ja, és a tetőmelós képeken az élesebb szeműek észrevehetik, hogy (október végén?) a Főnökkel jelentős kertrendezést hajtottunk végre. Kivettük az almafát, az aranyágat, az orgonát (mind halódott), a hamisciprusokat (3) áttettük a másik kettő mellé, és a zöld, igazi tuják közé vettünk sövénytuját. No meg ültettünk két kisfenyőt. Így megvalósult az álmom: örökzöld a kertünk. Mert ugye nálunk a fű is egész évben az, hát még a többi. :)

Tetőmeló

Na, december 1-re csak befejeződött a tetőmeló. Célunk ugye az volt, hogy:
- a padláson a 10 centis sittréteg helyett a pallókon inkább valami tisztességes hőszigetelés legyen.
- a tető vízügyileg is legyen tuti, tehát legyen új lécezt, és legyen fólia,
- ezáltal a padlás egy aránylag tiszta, biztonságos tárolótér legyen.
 

Na, ez megvalósult. Ráment a gatyánk is, mert a hitelből nem maradt már elég. De nagyon boldogok vagyunk. Persze nem teljesen, mert így sem beépíthető, ahhoz kb. 5ször ennyi lóvé kellene, így igazán nem alternatíva.
 

Tehát az előzetesen egyeztetett november 10 helyett 17-én kezdődött a buli. Itt az egész héten tolták Feriék, meg a következő hétfőn meg kedd délelőtt is. végül egy rövid kétemberes nap dec 1-én lezárta a melót.
Először ugye cserép le, tetőléc le, új tetőléc és fólia fel, világítóablakok fel, majd cserép vissza, bádog fel. Szélkakas fel. Ezt két szakaszban, az L alakú tető két egyenes részén. Közben a felületről a porsitt le, helyette szépen Nobasil PTN kőzetgyapot le.
Sajnos csütörtökön az eső megszivatott minket, beázott a veranda kicsit, hétvégén meg a hó volt mókás, ugye a kisebbik részen a fólián volt nem kis mennyiségű hó. Ettől függetlenül szépen haladt a meló, 8-ra érkezés, 4-kor el, Főnök egész héten itt volt, segített, gyűjtögetett, rendezte a dolgokat. Én is sokat tébláboltam otthon.
 

 

 

 

 

 

sok anyagot kellett venni, a tetőlécet 30%-kal számoltam el. Legközelebb jobb lesz. Egy 6-os konténer is megtelt cuccokkal úgy, hogy tetőlécet a szomszéd felhasználta tüzelőnek. Minden nap nagyon jó volt felmenni a padlásra, látni, hogyan tűnik el az a hihetetlen porpiszok. Egy kívülállónak így sem szép, de nekünk, akik tüdőből ismertük a padlást, nagyon komoly a változás. Most már csak faforgácslap kell, meg vaspolc, és a Főnökkel csodát varázsolunk fent. Egy olyan padlást, ahova bármikor felmegyünk Csengével, körülnézünk, kinézünk a fenti ablakon, vagy szimplán csak pakolgatunk, le- vagy felviszünk valamit a raktárból/ba.
 

Most még persze falapok nincsenek a kőzetgyapoton, de amint lesz pénz, veszünk. Aztán polc, takarítás, esetleg festés. Végül pincéből felpakolás. Aztán közben a Főnök meg is csinálja a pincét is műhelynek.