28-án aztán Kecsón gyors látogatás, majd irány Újpest. Persze Kecsó nem sikerült jól, mert Emil hisztizett, oszt asztalnál elhajította a villát. De mivel Csenge mellett repült el nem sokkal, és Andi nem ütött, ezért én reflexből toltam egy kézrepacsit. Amin aztán Andi kiakadt, kvázi egész nap veszekedtünk. Szerintem mindkettőnknek igaza volt, de ez van.
Szóval itt aztán már hiába minden, Andi mindent cseszegetésnek vett, pedig nem. Viszont a gyerkök nagyon jól elvoltak. Esténként hihetetlen zsiványkodás, sikongatás volt. Volt itt aztán minden, olyan eleven volt a ház, hogy csak na. Piszok jókat ebédeltünk, gyerkök a kis asztalnál, természetesen ott lent volt az ebéd középpontja. Volt aztán ugrálóvár is, megint idejött Újpestre is, de most nem volt akkora durranás.
Effektíve beteg volt a 2 gyerök is (takony), én meg nagyon eldőltem 30-án. 8-kor feküdtem, 8-kor keltem. De 31-re már Andi előirányozta, hogy mennek, de így utólag már kellett, mert mindannyian elfáradtunk az ünnepek alatt. Pihenésről szó sem volt, de igazán nem is azt vártuk. Szerintem a gyerköknek rettenetesen jó volt ez a 7-8 nap, nagyon összerázódtak. Nekünk meg jó volt látni, hogy így növekednek. Milyen jó zsiványkodások lesznek még ebből. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése