Valamikor egy hete volt, hogy elmentem a Visegrádi-ba, de az pont olyan volt, mint régebben, felújított, de azért, na. De nem rossz. A röntgenre szokás szerint bő fél órát várni kellett, de ezen kívül gyors. Onnan küldtek át a Béke téri rendelőbe, a másik 13. kerületibe. Na az régen durván igénytelen volt, hétemeletes panel.
De most már az fura volt, hogy időpont. Bemegyek, fotocella, 2 recepciós. Előttem egy nő egy nappal később jött az időpontjára, nembaj, mongya a receppció, adok új időpontot. És adott. Ott helyben, számítógépen, nem kellett Marikával egyezkedni. Először napot pontossított, aztán órát, piszok udvariasan. Na. Mivanitt, gondolom.
én jövök, mondom mizu, ja, de írjuk át a címemet, mert a rencer tévedésből még 13. kerületinek tart (ezért lehetek itt, hehe). Átírja, majd megköszöni, hogy pontosan érkeztem az időpontra. Mivan? Egy átlagmagyar errer bepipulna, de aki ismeri a CRM rendszer és az ügyfélközpontú vállalat fogalmát (és hasonlókat), az ledöbben. Mint én. Ja, és sorszámot nyomtat, mondván, azzal fognak szólítani. Ezt pont beszéltük Mammával a MÁv Kórházban a 3,5 órás várakozásunk alatt, hogy ez lenne az ideális: amikor vki bejelentkezik, kapjon sorszámot, meg időbecslést az alapján, h hányan vannak előtte.
Felmegyek a 3 új lift egyikén, totál felújított minden. Valóban, az ajtók felett kvarckijelző, ami zenél, ha sorszámot hív. Ablakon üzenet, hogy légkondi van, illetve portól szűrt levegőt fújnak be, ezért ne nyitogasuk az ablakot. Bent kibaszott király ulrtahang gép, a doki meg az assziszt gyanúsan udvarias, készséges.
Szerintem ilyen lehet egy ámerikai vagy egy jó nyugat-európai rendelő. Komolyan, ezért én simán fizetnék. Egy órát megspóroltak nekem, és valóban úgy éreztem magam, mint egy ügyfél. Nem pedig egy agyonalázott, ezerből-egy beteg rongynak. Döbbenet. És nem rosszabb, mint az istenhegyi cucc, ahol ugye perkálni kell az ezreseket. Egy a baj ezzel: ezután nem megy el az ember vissza az sztk-ba. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése