Emilék itt

Andiék ismét eljöttek a nagy messziségből. Próbáltuk színesíteni a programokat, de nem nagyon sikerült. Emil viszont nagyfiú lett, ahogyan Csenge is nagyobb: a múltkor még nagy civakodás elmúlt, szinte csont nélkül elvoltak egymással. Ezt tök jó volt látni, ezek szerint javulnak a dolgok. :)

Első nap vidámparkba akartunk menni, de mire odaértünk, már összepakolták. Így aztán ott a Kőrakás park jáccótereit jártuk be. Aztán másnap felmentünk a Várba, siklóval. Ez nagyon mókás volt, semmi gáz,. semmi hiszti, helyette rendőravatás és csodás panoráma. Otthon is simán elhülyéskedtek a kölkök, leginkább a kanapéról és -ra ugrálás volt a menő, iszonytató zajjal.

A vidámparkot nagyon sajnálom, majd talán legközelebb. Meg is beszéltük, hogy most már mi jövünk, Zalán lassan már úgyis egyre inkább kanálból eszik.

Származási hely: Emilékkel

ovimeló

Szombatra volt felkérve néhány apuka, mert bizony a csoportban is lecserélésre kerülnek a polcok, asztalasmeló, segíteni kell. Hárman sorakoztunk fel a vonalon, a 2 Márk apukája meg én. Egyikük asztalos, másikuk éjjel dolgozott, így hamar lelépett.

Végülis a cél az volt, hogy egy 4 m széles, 2,5 m magas polcrendszert rakjunk össze, beépaített szerkények ajtajának cseréje, illetve 2 kisebb szekrény, meg egy ajtó fölötti. Szóval nagy meló. Végülis 9-től 6-ig az oviban voltam, segítettem, amit tudtam. A másik apuka nélkül nem is lettünk volna meg, de megcsináltuk. Volt két asztalos srác egy cégtől, akik kvázi ingyen megcsinálták a tervezést és a kivitelezést, az ovi meg a terveik alapján megrendelte és kifizette az anyagokat külön rendelve. Mint kiderült, a tervezőagy Ica néni középső lányára hajt, így az anyós ereje nem elhanyagolható.

Szóval király meló volt. Folyamatosan jöttek a szenyók, kávék, bagózni lehetett az udvaron stb. 4 körül kiscsaládom is bejött, Csenge aztán ott is maradt estig velünk. De hát ugye dedikált óvónő, ráadásul Ica néni lánya (Niki) is nagy Csenge rajongó, így adott volt a VIP bánásmód. Sajt az ovihűtőből, bejárás az összes szobába, tornatermi látogatás, tetszőleges cipőket viselve. Én a tornatermet eddig nem is láttam, nagyon vicces. Kicsit alacsony, de egyik részében fullextrás kreszpálya, a másik hosszabbik rész meg tök nagy tornaterem rengeteg vicces játékkal.

Származási hely: Jön a tavasz

Szóval a srácok jól csinálták dolgukat, mi, apukák jól segítettünk, és a végén egymásnak köszöntük meg egymás jóságát. :) Közben még az igazgatónő is benézett, lemeózta a szitut. A végén hazáig kísért minket Ica néni, úgyhogy Csengének is, nekem is nagyon jó emlék az egész. És biztos piszkosul örültek a gyerkőcök. Az is érdekes, hogy az ezt megelőző években közel sem volt ennyi újítgatás, mert ha lett volna, akkor nem így nézne ki az ovi.

fülpiszka

Főnök szöget ütött a fejünkbe. Amikor Csenge hangosan beszélgetett vele (tud), akkor mondta el, h volt egy siket kollegája, aki szintén ezt a technikát alkalmazta. Mármint hangosan beszélt. "Ne ordíts már, nem én vagyok a süket, bazmeg, hanem te!"

Aztán volt valami tévés műsorban is rész a nagyothalló gyerkökről, ebből hamar kitaláltuk, hogy Csengét visszük fülvizsgálatra. A háziorvos ajánlott is egy pénzest, jó lesz, mert gyerekközpontú. El is mentünk oda a Dob utcába, ahol valóban bazsajgó fiatal nők várták Csengét és rengeteg játék illetve játékos vizsgálat.

Belenéztek afülibe, és mondták, h az bizony zsír. Már ami benne van. Úgyhogy irány a doki odaát. Aki nem utolsósorban egy gyerekundorral küszködő félnyugdíjas köcsög. Csenge teljesen jogosan parázott be a félliteres fecskendőtől. Végül a ruhája teljes átnedvesítésével, Csenge lefogásával sikerült a füleiből 1-1 kurvanagy zsírdugót kilocsolni. Hát nem csoda, hogy nem hallott ezektől.

Utána még rengeteg vizsgálat történt, ami tök vicces volt. És mind megmutatta, h Csenge hallásával az égvilágon semmi probléma nincs. Mamma valami duggantyút is csináltatott, teljesen feleslegesen. Mindenesetre a tanács az, hogy fülpiszka felejtős, és paraffinolajat kell a gyerök fülibe csorgatni, és az majd kioldja fürdés alatt. Ferkó mondta is, hogy nagyon praktikus, és a gyerekek is szeretik nagyon... :)

rigovics

a rigovicsék furán viselkedtek az elmúlt napokban. valszeg, mer tojtak. azt nem igazán értettük, hogy a veranda mellett a fűben mit keres egy rigótojás, de behoztuk estére, mer igen hüve van. holnap kivisszük majd a fészekbe.

ahogy néztem reggel, a cinke is építi a fészket, sajna nem nálunk, hanem az iskolában, de tőlem viszi a szárazfüvet. itt a tavasz.

otíszí

na, befejeztük az otc bevétel számítását is, így tkp készen vagyunk az idei nagy cuccal. nettó 3 teljes napot agyaltunk rajta hárman. ezzel elhárítottuk az utolsó komolyabb akadályt is az új sas bevetése előtt. most már csak az aratás van hátra, két hónap, és beveszünk mindent: meglesz az eto és a szlaköv integráció is, tök új áttöltések, ötéves nagygenerál. igazán büszke vagyok magunkra. :)

8

Zalán tegnap mérve lett, és belehúzott: az elmúlt 2 hétben 30 dekát tolt magára, így napok alatt átgyalogolt a 8 kilós határon. persze ebben biztos komoly része van annak, hogy mostanság egyre több egyéb kaját kap (sinlac, sütőtök stb.). ami egyébként nagyon teccik neki, imád tányérból enni. az élet mindig tartogat meglepetéseket.

óvóda igazgatói pályázat

azon kevés szülők egyike voltam, akik meg lettek hívva az Ambrus oviba a két ovi igazgatói állásának pályázátának értékelésére. értelemszerűen egy pályázó volt, a jelenlegi igazgatónő. a pályázat egyértelmű volt, és tkp az igazgatónővel is elégedettek és szerencsések lehetünk. Tényleg megindult valami a Vörösmarty oviban is, amióta ő az igazgatónő (amióta Csenge odajár, egyébként).

Ami érdekes volt, h az Ambrus ovi, amit régebben vezet, már sokkal nagyobb összefogást mutat. A legmarkánsabb eltérés az, hogy amott már 5 éve van alapítvány (utóbbi két évben már több, mint fél milla ömlött be a szülőktől, amiből lehet kirándulásokat szervezni), minálunk meg most lett megalapítva. Szóval azért elfogadtuk a pályázatot, és örülünk is. Mert ebből lesz valami, és 2-3 év múlva (amikor Csenge még valszeg oda jár még mindig, Zalán meg a kapukat döngeti) már egész komoly eredménye lehet ennek.

Én a zebra kérdését vetettem fel a Baross utcán, de azért asszem tennem is kell majd. Már érik egyébként megint valami közösségi szerep. :)

nagytalálka

Szegeden volt egy nagytalálka Rasiéknál, abból az alkalomból, hogy Juditék hazajöttek Ámerikábúl. Ákosék, Joeék és Lacciék kivételével mindenki ott vót, így igazán komoly parti kerekedett: 11 felnőtt, 9 gyerkőc (mamus megjegyzése: Apukám nem tudsz számolni, mert 10 gyerkőc volt!).

Nagyon jó volt mindenkit látni, a gyerkőcök probléma nélkül elvoltak. Csenge persze nagyon nehezen oldódott, de az apjára ütött. Nagyon vicces volt a kanapéról szivacsra ugrálás, az kiváló ötlet volt Rasitól, meg vicces volt a felügyelet is (persze Balit nem tudta megállítani). Jól ki volt használva Zalán hordozója is. Zalán is szinte minden csávó kezében csücsült egy ideig, de sajna nem a mosolygós órái voltak.

Egyébként őrületes látvány volt ez a sok gyerök, és ugye beszéltük is a végén, hogy a sornak még közel sincs vége.

bepöss

Angéla átjött vendégségbe, oszt ment itt a zsiványkodás. szinte már mindennapos ez. Csenge viszont nagyon furán viselkedett. Miután Angéla kakilt, Csenge pössenni akart menni, aztán mégse ment el.

Aztán egyszer csak Csenge ordít a szobájából, hogy "Apa", a szobából jött ki Angéla, hogy Csenge igaziból bepisilt. És valóban: az ágyon ülve kieresztett mindent, akkora folt volt, hogy egy felnőttnek is becsületére válna. És remegve sírt, annyira rossz volt neki. Már hogy a takaró pisis eltt, és este nem tudunk azzal aludni. :)

Azóta sem derült ki, mi történt. Csenge, amióta bilis lett, soha nem pisilt be, 1-2 alkalommal volt röhögéstől becsorgás. Nagyon rosszul esett szegénynek, pedig valszeg télleg csak annyira nagyon kellett már pisilnie, hogy akár egy minipukka is kihozhatta. Gondolom, soha többet nem fordul elő.

rendszabályozás

jött az infó az oviból, hogy Csenge lökdöste Patríciát (ő nagyon pici). Aztán Csenge mesélte, hogy Bogit (ő nagyon nagy) lekapta a mérleghintáról, mer ő akart jáccani ottan. Mesivel hazafelé meg azon vitatkoztak, ki kezzdte a lökdösődést meg a karmolászást.

Úgyhogy megmagyaráztam Csengének, hogy a kisebbeket nem bántjuk, és ha valaki nem kezdeményezi, akkor ne bántson senkit. Az én pici, csöpp pipaszár kislányom, akit egyébként elfúj a szél. Őrület.