halál

20-án leírtam egy levélben, hogy halál. Pontosabban azt, hogy a halál szele türelmesebbé, megfontoltabbá teszi az embert. Nem kellett neki 12 óra, és meghalt szomszédunk, Attila. 54 éves volt, az előző közös képvielő. Egy nagyon fekete humorú, ironikus, precíz ember volt. De alkoholista. A gyakorló fajta, aki iszik is. Talán ebben az egyben különböztünk, és ez bizony sokat számít.

Maga az eseménytípus nem volt ismeretlen előttem, átéltem ilyet, többet is. Sajnos. De már régen nem. Talán pont ezért érint meg ez a dolog most jobban. Meg azért is, mert visszagondolva rá szinte magamat látom. Magamat, a másik idősíkban, abban, amelyik akkor ágazott a megvalósulthoz képest az ellenkező irányba, amikor sikerült letenni az alkoholt. Az az út ide vezet: magány, gőg, gyengeség, depresszió, menekülés. Viszont legalább nem tart sokáig, habár ez relatív...

Sosem felejtem el azokat az éves társasházi beszámolókat, amelyeket remegő kézzel írt meg, 7-8 példányban. Milyen hihetetlen munka és kitartás kell ahhoz akkor, amikor fáj a minden. Ettől lesz az embernek kifejezetten ironikus, fekete a humora is: ha nekem fáj, fájjon neked is.

Furcsa csillagállás ez azon a napon, amikor 2 nap híján 10 éve nem iszom alkoholt. Az ördög nem alszik, a sorsnak meg van némi iróniája. Régen találkoztam a halál fílingjével is, fura újra érezni azt, amikor belőlem is kiszakad egy darab, és örökre beleégeti valahova belülre az eltávozó üzenetét. Attila nekem ezt üzente: "Nem próbáltál segíteni, de nem is hagytam volna. De úgyis pontosan tudod, miről beszélek." Ő nyugodjék békében, én meg tegyek többet azért, hogy legyen több nem ivó alkoholista.

de jólesett ezt kiírni. nem hagyott aludni. nagyon furcsa így a ház, hogy dereng az Attila ajtaja előtt világító gyertyák fénye. Búcsúzunk, búcsúzik a ház.

szeged

mivel az osztálytalálka Szegeden volt, ezért Panniék is ott voltak, gondoltuk, találkozzunk, mert ritka az alkalom. Szilváékkal is akartunk, úgy gondoltuk, majd Mammáék ott alszanak éjjel, amíg én röhögök az osztállyal. Aztán mivel Szilváék nem értek rá, akkor Mammának jött az ötlet, hogy mi lenne, ha visszafelé vonatoznának. Csenge amúgy is megőrül a vonatokért.
Így is lett, le kocsival, aztán mászkálás a városban, találka Rékáékkal és Andrisékkal meg Zsuzsiékkal. Persze ez Csengének annyira nem jött be, mert egyrészt hosszú babakocsis séta volt (...), aztán meg egy söröző-kávézó, ahol véletlenül sem volt semmi értelmes gyermeknek való cucc, ezért a Plus-ból hoztam ezt-azt. Mire Csenge feloldódott, a kicsik nagyjából elaludtak, no meg a vonat is ment.
Ment volna, mert a pesti bombariadó miatt félórát késett, ezért Csengééké már induláskor 20 perces késésben volt. A várakozásban megfáradtunk, úgyhogy nem is volt ez így százas. Sajnáltuk a városnéző vonatot is, a késések miatt bele is fért volna az 50 perces út. Majd jövőre. Mobilos képek alant.
 

 

 

 

 

 

Az osztálytalálka vicces volt, mint mindig. Matyi külön fénypont volt, Kolos is brillírozott a matávos sztorikkal. idén sokan hiányoztak nagyon, vagy 12-14-en. A társaság még mindig piszokjó. ennyi év után is vannak meglepetések. :) Maradt nálam egy rekesz teszkó sör. Amit Skyzo-nak címeztek.

zovi

furcsa érzéseink vannak az ovival kapcsolatban. miközben a szoba jó, az óvónők jó fejek, aranyosak, és úgy tűnik, a gyerekek is "jók", mégis az összhatás gyanús. Egyrészt Mesi újra ágybapisil, és Csengének is volt csöpögős hete, persze utóbbi lehetett bajság is, mert elmúlt. De volt rosszalvós hét is, ráadásul amolyan rémálmos típusú. Reggelente is mindig az ajtóban Csenge megáll, hogy nem akarok bemenni, és valakinek ki kell jönni, akkor meg sima. Néha meg egyedül beslattyog. De hiszti nincs.
Mindenesetre az anyák - ahogyan a bölcsinél is - legendákat szőnek boszorkány óvónőkről. Tény, hogy van egy, aki nagyon fura, Csenge rá se mer nézni, szinte menekül előle. No meg a mondókákon kívül semmi előremutató változás nincs, mint a bölcsinál (én, egyedül; mosdás; fogmosás stb.). Persze ez is lehet időleges.
Nagyon fura érzést ébresztenek ezek bennünk, kicsit félek, hogy nehogy még jobban visszahúzódó, vagy "elnyomott" legyen Csenge. Az ovi nekem is sok nagyon rossz emléket hordoz, nagyon megalázó vagy frusztáló dolgot, amik ugye az egész életre kihatnak. Sürgősen el kell felejtenünk ezeket, mert Csenge nyilván átveszi.

Sokat nyom a latba az infóhiány is, nagyon keveset tudunk az oviéletről, illetve hogy Csengével mi történik, mit csinál. Most már egyre több történet jön az oviból, és így már sokkal jobb, de kell érdeklődnünk az oviban még. Amíg bennünk van kétely, addig Csengének sem lesz jobb (ha egyáltalán rossz).

Ezek így leírva nyilván nálunk is paranoiára utalhatnak, de hát ilyenek vagyunk. sokkal többet kell megtudnunk, mert valszeg minden csak látszat. Belegondolva, nagyon sok mondókát, verset és mesét hallunk vissza darabokban, ami nekünk is meglepő.

szüreti mulatság

buli az oviban. nagyon vártuk, habár féltünk is, mert ugye új környezet, ki tudja, mit várnak tőlünk. no meg ahogyan mondták, ez az új ovivezető által hozott ötlet, első próbálkozás, és a sikertől függően lesz legközelebb. hát a bölsiben ezek a mulatságok alapvetőek voltak. utólag reméljük, hogy sikeres volt, és lesz ilyen mindig (ezt mondták végülis).
Egyébként vinni kellett szőlőt is, és délelőtt a kicsik préseltek mustot, 3-ra meg jött a Kolompos. Mi szőlőt nem vittünk, mert este elfelejtettem venni. Sütit se nagyon sütöttünk, így javítani kell majd magunkon kicsit. De volt minden, annyi kaja meg pija volt, hogy az a 60-70 szülő meg az ugyanennyi gyerek bőven tudott mit enni-inni.
 

 

 

 

 

 

Csenge nagyon mimóza volt, nem is ült be a többiek közé a padra, ő ott fogta a nadrágomat végig. Utólag kiderült, hogy sokat aludt, meg éhes és szomjas volt, sőt még pisilnie is kellett. Nos, így én sem tudnék partizni. A Kolompos nagyon profi volt, a sok gyerek nagyon élvezte, de mi szülők is sokat röhögtünk. Aztán Csengének kértem pogácsát, meg ő egyedül kért inni, és utána bement kicsit táncolni. Először Erzsi néni nyakán lógott, végül 1-2 percet táncolt valami sráccal is. :) Összességében nagyon jó kis parti volt, jó szervezéssel, és hát rengeteg gyerekkel meg felnőttel.
 

A támogatójegyes tombolán nem nyertünk semmi hüjeséget. Nem feledjük a cigányasszonyt, aki volt 150 kiló, és a kezében kb. 20-30 jegy volt. Meg hogy Mesi nem jött. Meg hogy Zolika arra ment haza anyukájával és két tesójával, mint mi, és nagyon sírt. Sztem félt, hogy az anyukája lekever egyet. Olyanfajta anyukája van, mint nekünk volt...

bicajozások

a szeptember a bicajozásról szólt, szerencsére. kecskézés, száguldozás, jáccóterezések Újpest összes jáccóterén. igazán mozgalmas volt, kár, hogy hamar véget ért a jóidő.