2009. május 26., kedd

ovikirándulás

keddre volt kiírva az ovis kirándulás, amin csak a minicsoportosok voltak ott, szülői kísérettel. Mivel Mamma mégiscsak pockos, ezért én mentem, és nagyon vártam. Nagyon király nap volt ez nekem, igazán teljes értékű kikapcsolódás. Még ha előre nem is tudtam, hova megyünk. :)

A gyülekező fent volt a szoba előtt, már az is nagyon vicces volt, köréntgyűlt vagy 5-6 gyermek, kérdezgettek, beszélgettünk. Aztán irány a busz, és ott derült ki, hogy csak átmegyünk Budára, a Kerék utcai játszótérre. Buszból ki, piknik pokróccal, rajzolás a járdára, fára mászás. Aztán kinyitott a jáccótér, ami csúcs volt, drótköteles tányér, forgó, kiswc, kút, minden.

Először a drótköteles cuccot próbáltuk csomó gyerkőccel, aztán jött a mászóka, a forgó, a homokozóban ugrálás, kergetőzés. Közben szülők beszélgettünk, gyerkőcök majszoltak. Kiderült, hogy mindenki fiatal (2 anyuka huszonegynéhány éves!), meg az is, hogy Flórival Csenge az bizony nagy zsivány: ebédnél (piknik) szét is lettek ültetve, visszafelé meg a buszon is 5ször szóltak rájuk. De ez nem baj, legalább kezdi kinőni a mimóza korszakot. :) Különösen vicces volt a forgózás, ahogy egymást hajtotta a banda.

Származási hely: Ovis kirándulás
Aztán utána haza, aludtunk jót Csengével, aztán gondoltam, nézzük meg a Leiningen bölcsit és ovit a bicajjal. Így is lett, és - habár kint nem voltak az udvaron a bölcsiben - Csenge unszolására bementünk az átadóba, és bizony az egyik szobában bent találtuk Marika nénit, aki nagyon örült Csengének, el sem engedte percekig. Csenge közben kerek szemekkel nézte a régi dolgokat, látszott, hogy pereg a film. Mondtuk, h a szomszédba fogunk jönni másfél hétig oviba, és hogy majd még jövünk, mert a sokktól Csenge egy mukkot sem szólt. :) Ugyanez volt, amikor Dorinával találkoztunk a katicás jáccótéren. Ő most is itt volt a bölcsiben, és kézenfogva jöttek ki. :)

Utána még voltunk jáccótéren is, egyszóval hihetetlen tartalmas napunk volt. Mi mindent lehetne csinálni, ha ez lenne a főállásom...

2009. május 23., szombat

Geriék esküvője - Csenge bulija

A lagzin végre Csenge - most először - annyit táncolt, amennyit akart és tudott. Érkezés után Vikivel randalíroztak a kertben, a medence körül, meg a fűzfa alatt. Később Viki folyamatosan cipelte Csengét, ahogyan a kistesóját. Jókat röhögtünk. Már a ceremónia alatt is azt kérdezgette, hogy: "Miért vettünk fel ilyen csinos ruhát, ha nem táncizunk?", "Mikor fogunk már táncizni?".

Származási hely: Geriék lagzija

Nem is csoda, hogy amint felcsendült a zene, Csenge már ott volt a parketten. Aztán jött a vacsi, pontosabban a leves, és a kaja szakaszai között, illetve után már végig tánci volt. Gátlátalanul táncoltatta, dobáltatta magát: kezdte Lukival, aztán jött Zsófi, Reni, Kopasz és Mészi. Néha még nekem is maradt belőle kicsi. Hihetetlenül jól érezte magát, egyedül is rengeteget táncolt, ugrált, zsiványkodott a táncparketten. Minket nem is nagyon vett igénybe, sőt: összefordított minket, hogy ő majd táncol egyedül.

Talán az egyik legtöbbet táncoló embörke volt a lagziban, 23:45-kor vittem el a csajokat aludni, addig végig tolta. Volt tanyálás is, de a legvégén már a nyakamban táncolt negyedórát, ami alatt valszeg bekómált. Igazán büszke voltam rá, nagyon sokan mondták, hogy nagyon helyes volt.

Később is nagyon jó volt a parti, én voltam a mennyasszony-rabló sofőr, nagyon jókat röhögtünk. Kár, h a zene kicsit összezavarodott, miután Carlo-ék elmentek.

2009. május 22., péntek

Oviballagás

Nagy nap jött a Mókus csoport életében: a gondoskodó nagyok elballagtak. Ez nagyon fontos esemény lehet majd Csenge életében, hiszen most szembesül talán először tudatosan azzal, hogy egy barát vagy egy embörke, akire felnéz, az elmegy. De fontos is, mert látja, hogy iskola jön.

Ettől függetlenül persze elkéstünk, amivel lehet, hogy megzavartuk a kiscsajt, mert a kezdéstől 4-5 percig ő nem csinált semmit a műsorból, Mamma mellett kummogott. Mondjuk biztos én is féltem volna, ha egy kis teremben ott ül 40 szülő, és engem néz. De akkor is kínos volt. Végül Mammát is hátrahívtam, és Csenge beállt.

Előadták az összes - általunk már Csenge szavalásaiból ismert - versikét, dalt, mondókát, amolyan színházi előadás féleképpen, a nagyoknak. Nagyon vicces volt, biztos nagyon sok munka van mögötte. Sokmindent csask ott értettünk meg, amikor Csenge otthon megpróbálta eljáccani velünk ezeket. Csenge nagyon lámpalázas volt, de sokan voltak így, hogy tkp. mindent mondani kellett neki, sztenderd fáziskésésben volt. Majd javul ez. Apjalánya.

Származási hely: Ovi ballagás

A kicsik után a nagyok is sziporkáztak, Dzsesszika volt a leglelkesebb, jó volt látni, hogy milyen ügyesek. Ők igazán komoly dolgokat toltak. Aztán átmentünk  a pingvin csoportba, ott tortát ettek a gyermekek, meg virágot vittek az óvónéniknek, később pedig megkaptuk évzárásként a gyerekek aktáját, amiben a rajzaik voltak benne. Utána otthon Mesivel ment a zsiványkodás a kertben és bent. Csupa élmény volt ez a nap, komoly dolgok ezek. El is kezdtük feszegetni Csenge következő éveit, hogy évvesztes lesz-e, meg ilyenek. Iskolát még nem kerestünk. nem is tudom, azt mikor érdemes elkezdeni keresni.

2009. május 17., vasárnap

bicaj újra

na addig-addig vágyakoztam, hogy végül elmentünk megvenni (újra) a bicajomat. Sikerült ugyanazt, a kormányszára más, meg 1-2 apróság, de rendben van. Gyereküléssel, kitámasztóval. Imádjuk, főleg Csenge. Rágta is a fülemet, és ugye átadják hamarosaan a vasúti hidat, szóval elengedhetetlen.

Nem volt olcsó, de ha ez sem fér bele, akkor már úgyis mindegy. :)

2009. május 10., vasárnap

Vácrátót

Ferkóékkal találkáztunk Vácrátóton, az arborétumban. Mamma nem jött, mert hót kivót, nem volt kedve, semmije. De mi mentünk, még ha én kótyagos is vótam Geri legénybúcsúja másnapján.

Végülis elég messze volt, és mivel későn indultunk, nagyon kevés időnk volt. De a kis zsiványok jól csinálták, rengeteget rohangáltak, bújkáltak. Igazán jó lett volna kicsit üdítőzni utána, de már menni kellettt. A képeken láccik a fíling.

Származási hely: 200905 - Vácrátóti rohinga

2009. május 8., péntek

kicsinyek

A tavasz nagyon szépen alakult, ha a mi kis házunkat is nézzük. Eleve nagy számban megjelentek a kismadarak. Rigovicsék párból ismét nagycsaláddá fejlődtek, kisfiúval és kislánnyal mászkálnak a kertben.

Na de ami igazán új - rigóék már kb. 4-5 alkalommal raktak fészket -, hogy cinkék pottyantottak a kerten belül. Állítólag 4 pici cinke lett, mi egyet renceresen láttunk. Ha valami édes, akkor ő az: olyan, mint egy cinke/2, viszont kis szőrmók is egyben, és eléggé úgy repül, mintha kötélen húznák (lefelé). Csenge leguggolt mellé, és télleg érdekes, mert ha veszélyt érez, nem mozdul és csöndben van a kis szőrmók. Nagyon móka.

Extraként megjelentek a rozsdafarkúak is, akik recsegésük mellett viccesek is: ők egyedül tudnak súlyuknak köszönhetően a gólya fején hintázni. :) Egyszóval nagyon pezseg az élet, reggel jókat szoktam rötyögni, ahogyan ezeka pici madarak zsiványkodnak.

Aztán Csenge is nagylány lett, egyre bátrabb, egyre nagyobb a hangja, már köszönni is szokott szinte mindenkinek, szóval egyre talpraesettebb. Ez is fokozatosan alakult ki, nagyon jó hatással lesz rá a kistesó is szerintem. Ettől valahogy nagyobbnak érzi magát, még ha nosztalgiázik is most a bölcsis cuccai tekintetében.

Egyszóval a természet csak rákontrázott erre a siralmas anyagi és politikai helyzetre. De jól.

2009. május 4., hétfő

pince

Megtörtént az idei év nagymunkája, a pincefelújítás. Janóék jöttek 30-án, és 1-én nekiálltunk. kipakolás, aztán ásás, padlórakás meg meszelés. Ezekből a padlórakás volt vérgázos, mert homokba ágyazott téglát terveztünk, de ez sokkal nehezebb volt, mint gondoltuk. Sokat szütymörögtünk a szintezéssel, de végül plusz téglák bevonásával elhasználtuk az összes téglát, ami volt, meg az összes homok is elfogyott.

A meszelés sem volt egyszerű, de végül Pista bá fújókájával megoldottuk. A végeredmény egy világos, friss, szinte üres kis pince lett, zseniálisan gyönyörű padlóval. A kitermlet földet hátravittük a ház végébe, abból feltöltöttük az almafa körüli részt. Pistabá próbál ott majd füvet csinálni, talán meglesz.

Szép munka volt, eltűnt a házunk utolsó szégyenfoljta is, immáron mindenhol tisztaság és rend van.