hó

hétévégén pesten rengeteg hó esett. annyi, hogy ilyet tán még nem is láttam pesten. kecsóról jöttünk, ahol szintén volt vagy 20 centi, építettünk is ott két embernagyságú hóembert, mivel nagyon jó, tapadós hó volt (bele is rokkantam az emelésbe).

na de amikor felértünk, ledöbbentünk. már eleve nem tudtam leparkolni, és amikor megláttuk a kertet, elhűltünk. télleg alig látszott valami, kábé 35-40 cm (!!!) magas volt a takaró. a tuják lepasszírozva, és semmilyen műtárgy nem látszott szinte a kertből, a tetőn meg olyan hótakaró, hogy csuda.

kiástam fél óra alatt magamnak egy parkolóhelyet, meg kiástam a tujákat is. gyönyörű és döbbenetes így Budapest. Csak az a baj, h (még napokig egyébként - a szerk.) nem nagyon mehet az embörfija bárhova, sem autóval, sem gyalog. ahol ugye nincs takarítva, szívás. Gyalog sem egyszerű eljutni a metróig, télleg csoda, h nem omlott össze a közlekedés.

javítás?

Úgy tűnik, a rontás véget ért. Zalán már jobban eszik, nyugisabb, így talán vége a pocak-átállásnak. Csenge taknyolózása véget ért már a hét elején, és Mamma is helyrejött a szerdai mélypont óta. Nekem meg semmi bajom nem volt, csak talán a heti stressz elmúlásától úgy fájt a fejem tegnap, hogy kihánytam a reggelit. De legalább jót pihentem, hiszen a nap felét ágyban kómáztam, és este is rátoltam 10 óra alvást, szóval most tele energiával. De kell is, jövő héten motivációs rendszer...

Megyünk vissza pestre, ahol rengeteg hó van, úgyhogy szánkózás ezerrel.

csúszka

csütörtökön spontán esett egy kis hó pesten délelőtt, úgyhogy örvendezék vala, sieték haza, hogy mehessünk Csengével szánkózni. Most csak ketten mentünk, mert Mamma taknyos volt. De vittük a motort helyette.

A domb kissé jeges volt, emiatt nagyon jól lehetett csúszni. Csengével mi voltunk a legjobbak, mi csúsztunk a legmesszebbre, kb. 100 métert fentről. Nagyon jó volt, jókat nevettünk. A kisdombról aztán a motor is lecsúszott egyedül, meg Csenge motorozott a hóban, amiknek semmi értelme nem volt.

A szánkózás után a zsírkrétával megtiszteltem az mszp-plakátot is, ami elég betegre sikeredett, de próbáltam elrugaszkodni az elkúrtam feliratoktól.

rontás

az idei évünk már elsején nulla órától fura. a szilveszteri túránk óta valami nem stimmel. Csenge másnapra pirosszemű lett, de csak egy napig. aztán torokfájás is végig söpört rajtunk, meg takony is, persze egyik sem volt ledöntős, simán kihordtuk munka mellett.De Zalánnak a pocakja zavarodott meg csöppet, emiatt az evése már nem olyan röhejesen könnyű eset. Szóval egyfolytában van valami. Nem esünk el tőle, de ilyen nem volt az utóbbi hónapokban egyáltalán.

A kertbe 2 galamb jött idén eddig megfagyni, a hangyák újabban poénnak gondolják, ha a nyakunkba másznak, és Csengéhez is befutott egy gyíkocska. A munkahelyen is az első 8 munkanapon nem volt adatunk, ami nélkül nincs adattárház, amelyik hasznosnak néz ki. A kocsit is megzúztam kicsit Kecsón.

Nem vagyunk túlzottan babonásak, de most már azért kezd gyanús lenni. Gondolkozom rajta, hogy mivel válthattuk ezt ki. Persze lehet, h az elmúlt évek (évtized?) szerencsesorozata kicsit visszahúzódott. Vagy túl elbíztam magam, túlzottan jónak értékeltem helyzetünket. És most kicsit újra tanít a randomgenerátor, hogy ne tegyem a lábam az asztalra. Mongyuk jogos. Jobban körül fogok nézni.

Angélával

csütörtökön Angéláékkal mentünk szánkózni. Az oviban említette Mamma Csengének, h siessen, mert megyünk (minden egyes alkalmat kihasználunk), és Angéla az anyukájával is felcsatlakozott. Ők vitték el kocsival Csengét, Zalánt meg Mammát, én meg mentem utánuk. Nagy móka volt. Amikor szaladtam velük, rettentő sikoltozás volt (két csirke a szánkón), amikor meg a nagy dombról csúsztak le ketten, akkor meg az volt a móka, h én szaaldtam mellettük.

Pénteken is mentünk volna, de akkor a csajok úgy döntöttek, h Angéla ovi után eljön vendégségbe, így vendégeket fogadtunk. Iszonytató sikongatás, egymástól függetlenül egymás mellett játszás volt az egész, no meg kis csajhiszti. Mire belejöttek, vége is lett. Megbeszéltük, h folytatjuk.

hóhahó

hétfőn egész nap azért szurkoltam, h megmaradjon a hó, ami reggel/éjjel esett. És megmaradt, hiszen egész délelőtt esett még. így délután sietés haza, irány a szánkódomb. Csenge egyedül csúszott a nagy dombról kétszer is. Futottam mellette (inkább utána), hátha gáz lesz, mert azért vannak komoly gödrök, de sima ügy. Azóta is szurkolok, h legyen kis hó, legyen hideg, és akkor irány a domb.

Mindig ezt mondtam a nyígósoknak, hogy igenis jó, ha esik a hó, mert szánkó. Nem az a lényeg, h be kell jutni dolgozni. Különben a BKV sztrájkot sem éreztük, ahogyan a hót sem. Tökmindegy. Sétálni és metrózni jó és tuti biztos. :)

görke

Kopaszék a vasárnapi, egy ponttal megnyert meccs előtt jöttek látogatóba, és amellett, h kiderült, h planet earth rajongó Kopasz, hoztak németből, Mésziék segítségével babzsákvadászgörényt. Amit Csenge annyira megkedvelt Marcaliban. Merthogy Kopasznak van egy, akit Görkének hívnak.

Szóval Csenge azóta ruhaként viseli Fred-et. Egyébként a kisállat szuperjó fej, nagyon komoly darab. Link.

pótkerék

pénteken levittem Csengét Kecsóra, hogy péntek este jöhessenek a csajok hozzánk, én meg mehessek Mirihez marhapofát zabálni, piciny divíziónk kötelékében. Aztán szombaton délután mentünk Csenge után, és vasárnap vissza.

Na de. Lefelé úton Kecsón egy lámpánál belecsúsztam egy terepjáró pótkerekébe. Történt, hogy úgy érkeztem a lámpához, hogy zöldre váltott, így indult mindenki. Erre számítottam. De persze egy nyuggermama a jobb oldali kanyarodósávból a baloldaliba kanyarodott záróvonalon át, amitől a sor előttem elindulás után újra megállt. Láttam én azt a mocsok autót, és nyomtam a féket, de ugye a nulla fok körüli hőben, a ködtől némileg nedves úton csúsztunk eg ymétert, és finoman bele a terepjáró pótkerekébe.

Csenge nem ijedt meg, én sem, tkp nem is volt nagy ütközés. Csak randa. Mármint az, hogy a sérülés érinti a motorháztetőt, a lámpát, és a lökhárítót is. Pedig tökre nem nagy. Mindegy, viszem majd a kocsit szervízbe, elvileg a casco erre jó. Úgyis fizetem, mint a kisangyal.

Szóval kicsit az úton is óvatosabban kell eljárnom. Nem feledjük a kérdést, hogy meg fogja-e ez érni nekünk.

gyík!

Tegnap meccs volt (Ferkóék is kijöttek), ami nem is volt rossz, egy nagyon jó csapattal jót küzdöttünk. Későn értem haza (9), oszt vacsiztam, és megláttam egy kisgyíkot Csenge küszöbén. El is bújt. Nagyon érdekelt mindenkit persze.

Aztán lefeküdtünk, és azért hallottuk, hogy valami van. Felnéztem, és a sólámpa mellett volt, az egyetlen kis világos folt érdekelte. Csengével felkeltünk, felkapcsolta a villanyt, oszt odamentünk. A gyík (Kis Pöttynek nevezte el Csenge) a szőnyegen nézett minket, mi meg 30 centire tőle nézegettük, bemutatkoztunk, ahogy illik. Nagyon vicces volt. Csenge totál be volt sózva. A gyík percekig ott volt mellettünk, mi meg kérdezgettük, beszélgettünk. Úgy tűnt, mintha kíváncsi lenne. Aztán amikor megsimogattam volna, akkor elmászott. Na jó, akkor feküdjünk le.

Ezt még kétszer játszottuk el, és Kis Pötty mindig elmenekült végül a szegőléc mögé (nem bárta meg a simogatást). De akkor is vicces volt, még ha éjfélkor került is alvásra sor. Szóval Csengének új szobatársa van. Nézegettük neten, hogy van ez, de elvileg a gyíkok most téli álmot alszanak, tehát nem nagyon kéne a lakásban kavirnyálniuk. No meg nem kártékonyak, sőt, megeszik a hangyát, pókot. Szóval ha nem hangoskodik, maradhat. :)

szánkódomb

ma útban a rendelő felé láttunk egy szánkódombot itt a szokásos játszóterektől nem messze, így este elmentünk. Hát hihetetlen jó volt, van nagy domb, közepes, meg kicsi. A nagy az 3-4 emelet magas, a közepes meg másfél. Nagyon komolyat szánkóztunk, de Csengét még a nagyon nem mertem elengedni. Csak a közepes dombon, ode egyedül is húzta fel a szánkót.

Habár Csenge hisztizett egy nagyot, hogy az az ő szánkója, ne nyúljunk hozzá (magát földhözvágós hiszti), de amikor elmúlt, újra nagyot toltunk. Zalán kicsit koloncnak bizonyult, de jó móka volt. Ha holnap is marad a max 1-2 fok, megyünk.

a kisebbik

Zalánovics ma már hasról hátra, illetve hátról hasra is mozdult. Lehet, hogy nagyon inspirálja a gyógytornász, aki ma aszonta virágnyelven, hogy ha nem muszáj, ne menjünk, majd talán fél év múlva. ugyanezt mondta az ortopédus, aki karácsonyra azt adta Zalánnak, hogy eldobhatta a terpeszbetétet is.

Egyébként Zalán rettenet móka, nagyon jó fej, mosolyalbum. Hihetetlen nyugodt. Ha ott vagyunk, fekveszalad, mosolyog, ha otthagyjuk, elalszik. Viszont egyfolytában a kezét eszi, szinte művészi érzékiséggel. Kóstolgatja az ujjait, aztán miután mindet kipróbálta, betömi a kezét. A cumit a szájából megfogja, kiveszi, aztán megpróbálja visszatenni. Eleve amit meglát, megfogja, és nagy izgalommal tömi a szájába. De olyan odaadással teszi ezt, hogy simán el lehet nézni jó sokáig.

Ma a gyógytornász aszonta, h nagyon hosszú gyerök lesz belőle. Mindenesetre már 7 kiló elmúlt, Csenge kb 1 évesen se volt ennyi.

Származási hely: Karácsony (12.28-tól)

a nagyobbik

Csenge meg jól megnőtt, de inkább fejben. Vagy éppen nem. Igen makacs és hisztis tud lenni, nagyon tudja, mit akar, és azért harcol. Egyre szemtelenebb is. Nyilván ez abból is adódik, hogy elkényelmesedtünk, Zalán miatt is, no meg kicsit azért kevesebb idő van Csengére is. Az evésről nem is beszélve, továbbra is beéri egy macska adagjával, és emiatt nem is érti, miért kell az asztalnál ülni.

Egyébként amikor nem a fenti, akkor ultratüneményes. Öröm nézni, ahogy babázik, rajzol, pakol, mesél, táncol, vagy éppen Zalánt ülteti fel, vagy ölelgeti. Az oviban is egyre elevenebb, nagyon sok mondókát mond, mindet tudja rendesen. Egyre önállóbb, szinte már mindent tud egyedül. No meg a sok kérdés megtette hatását, nagyon sokat tud már. Most már a számokat kezdte autodidakta módon kérdezgetni, kezdi az összeadást is pedzegetni. Lassan a betűkre is kíváncsi, mert olvasni akar. Most már csak valami komolyabb elfoglaltságot kell találni, ami levesz az energiaszintjéből. :) Egyébiránt meg hozzá kell tennem, hogy amikor együtt megyünk, akkor mindig büszke apaként megyek mellette. És talán ez a lényeg.

Származási hely: Karácsony

beszámoló

na szóval 2009 jól sikerült, sokkal jobban, mint elsőre tűnt. de persze ez nem szerencse, hanem hajtáspajtás.

melóban sikerült megfeszülnünk, kitoltuk a daru 3 stabilizációs talpát, meg emeltünk is a daru szárán. nagyon jól csináltuk, a nagyján túl vagyunk. idén kitoljuk az utolsó stabil talpat is, és mehet a daru föl.

egészségben is sikerült nagyon sokat tolni. a homeos cuccoknak köszönhetően megszűnt a 10-15 éve tartó alvászavarom, az 5 éve tartó éjszakai bagolyságom. aztán idén télen volt az első negyediknegyedév az elmúlt 4-5 évben, hogy nem dőltem le a flúnak. most már napi fix 8 órát alszom, kipihent vagyok, szinte stresszmentes. idén továbbvisszük az eisz tapasztalatait, mert űgy tűnik, ez nagyon sok minden más apróságot meg fog oldani. meg a bagózáson kell reszelnem.

szerény lakunk tekintetében beruházás stop volt. idén ezt feloldom, és bent sokmindent akarunk megcsinálni (miután ugye kívülről kész). a festéstől kezdve gardróbszekrényen át, a konyha átrendezésétől a két nagyszoba alapozásáig egész sokminden van a talonban. no meg a gyerekszoba rendezése (galéria?), Zalán Csengéhez kerülésével. Lesz mit tenni, talán lesz is miből.

gyerkök tetkintetében a tavalyi nagyon nyugodt év volt. Csenge igazán hozzászokott és megszerette az ovit, meg a haverokat, és rengeteget fejlődött. Zalán pedig megjött, és nagyon sok időt hagy(ott), hogy felkészüljünk a két gyermekre. Az idei pedig nagyon izgalmas év lesz. Csenge lassan elkezdhet valamit edzésszerűen csinálni, Zalán pedig felforgatja majd a lakást meg a kertet is. Csengére kell sokkal jobban figyelnünk, szerintem mindannyian fel vagyunk erre készülve, bele kell csapnunk óvatosan, finoman. Remélem, hogy az idei év leginkább Csenge éve lesz, persze ez nem mindig jelent kellemeset neki. :)

szóval a tavalyi egy nyugodt, hajtós és határozott év volt, az idei meg egy nagyon izgalmas, stabil alapokból induló valami lesz. én nagyon örülök, hogy nem a lóvéra meg a hitelre meg a melóra meg a felújításra kell ráfeszülnünk, hanem a finomságokra.

szilveszter

31-én Dunakeszin volt Ákosék új házában parti, gyerekzsúr. Ilyenkor ugye jó sokáig vicces gyerekzsivaj, rettenet móka. Meg lehet nézni a képeket. Aztán elkezdődött a gyermekek szivárgása az ágyba, közben mi Kolosék felújított házát is megnéztük (nagyon súlyos lett). 11 körül már csak Csenge volt ébren, oszt tüzijátékot nézegettünk az uccán.

fél12kor Zalán megriadt, és mivel nem tudott visszaaludni, ezért hazaindultunk, mielőtt felébresztette volna az összes többi gyerköt. Koccintottunk, oszt 23:45-kor indultunk el. Így éjfélre már a Baumax-nál voltunk, úgy döntöttünk, hogy akkor nézünk tüzijátékot, végül a panelházak között néztünk háborút. Közben Andival is beszéltünk, aztán haza.

Na de így az év nagyon fura módon indult (úgy is folytatódott), nem beszélve arról, hogy szakadt az eső. Szóval ilyen volt a szilveszter most.