Published with Blogger-droid v2.0.2
2011. december 29., csütörtök
2011. december 27., kedd
2011. december 25., vasárnap
2011. december 22., csütörtök
keptön
szóval csak kiadtam magamból azt, amit szombaton a sors fintora nem akart, hogy kiadjam. végülis volt egy jó kis teszt, ami kimutatta az igazat, ti. hogy mennyire nincsenek vezetői képességeim és ambícióim. ez rendben is volt, így is van, így is akartam, hogy látsszon. ezen tkp változtatni lehet, csak bizonyos kor felett nem biztos, hogy érdemes.
Főleg nem egy olyan szituációs környezetben, amiben az elmúlt egy évben dolgozunk. Én elmondtam aránylag kereken, hogy sok a bullshit, sok a hazugság, nincs olyan, aki kiállna, és őszintén és 1NSN elmondaná, mi a cél. Sőt, inkább megy a kertelés, a bullshit.
Anikó jól bekérdezte, hogy "és ezt hogy élem meg", hát jól kiokádtam az asztalra mindent. aminek egy részét elmondtam volna akkor is, ha kiszólít a kötelesség a színpadra. mindenesetre hát pár dolgot le lehet vonni következtetésként:
- ilyen beszélgetés kell gyakrabban, mint 15 év.
- jövőre vissza kell térni a közösségi, kiszolgálói szerepbe, amiből kirugdostak aránylag gusztustalanul.
- ezt a vezető dolgot meg hanyagolni kell, jövőre még több lépést kell tenni azért, hogy letisztítsam a profilunkat, és valóban tudják, hogy mit várhatnak és mit várjanak el. Sokat sikerült ezért tennem, de láthatóan további lépések szükségesek.
A szörnyű az, hogy (szeptember óta) arcátlanul dobálom a lapokat, kockázattól nem tartva. De valahogy eddig mindig nyertem; vagy hagyták, hogy nyerjek. Egyszer bizony elérem a Határt, de ezt bizony minél hamarabb el kell érni, hogy tiszta legyen a víz, avagy mindenki ugyanazt a vizet lássa, ami valóban a pohárban van. Egész komoly szakadék van még mindig az elvárások és köztem (avagy az én elvárásaim között), de ez így nyilvánvalóan klasszikus depressziós tüneteket okoz: inkább elvonulok most már, mert tisztán látszik, hogy feloldani nem lehet. És ezt a keptön teszt is kimutatta (de tudtam is), hogy mivel nincsenek vezetői képességeim (dzsungelharc-képesség, önbizalom, melldöngetés, arcbőrvastagság stb.), ezért nem is lehetek ebben a harcban nyertes. Mert ez már nem szakmáról szól, hanem ki tud nagyobbat hazudni,m vagy több embert eltaposni. Ezt nem fogom megtenni senkinek, és ezt jeleztem is nyíltan.
Mindenesetre ez egy nagyon jó teszt volt abból a szempontból, hogy:
- átgondoltam a helyem a szaros medencében, ez jólesett,
- kibeszélhettem, és még jobban esett.
- sajnálom, hogy nem szélesebb plénum előtt tehettem meg, ebből egy botrányosabb, azonban ismét 3 évre adhatott volna témát a közbeszédnek. :)
Merthogy az biztos, hogy még a mai napig szinte mindenki emléxik a 2008-as pofázásomra. Aki azt hallotta, az tudja, h az önbizalmammal nincs olyan nagy gond. Csak az a kérdés, hogy mikor veti be az embör. És mikor nem.
2011. december 20., kedd
2011. december 18., vasárnap
2011. december 17., szombat
2011. december 16., péntek
2011. december 15., csütörtök
még mindig
na, Csenge ma mehetett oviba, egész héten itthon taknyolózott, köhögött csúnyán. De semmi nem vót, csak mégis annyi volt a takony, hogy nem volt oviképes. Zalán kezdte újra a bölcsit, most már simán bemegy minden nap egyedül, nincs hiszti, tök jó kedvű, tetszik neki. Ma azt mondta Erika néni, h Zalán csajozik, 2 csajjal is barátkozik. Tegnap úgy ébredt fel, hogy Emma kezét fogta. Persze Zalánnak az elalváshoz és az alvásból való felébredéshez is kritikus az, hogy valakinek a kezét morzsolgathassa.
Ma Csengének ismét úszás volt, ismét nagyon teccett neki, élvezte, és jól csinálta, így büszke vagyok rá. Főleg azért mert túl kellett esnie egy rossz tapasztalaton, és erőt vett magán. Ma este félig merülgetett a kádban, és ez nála nagyon nagy szó. Szóval örülök. Már csak a melót kellene letenni, és belehuppanni a nagy ünnepi semmittevésbe.
2011. december 12., hétfő
Zalán nagy
Hétfőn voltunk dokinőnél, először Csengét vizsgálta meg. Zalán végignézte, majd amikor a doktornéni hívta, simán odament. Doktornéni lehúzta a badit, meghallgatta, aztán kérte, hogy forduljon meg, a hátát is, majd kérte, hogy nyújtsa ki a nyelvét. Zalán meg simán csinált mindent. Én csak kamilláztam.
2011. december 11., vasárnap
2011. december 10., szombat
tejfakk
na péntek este tejfakasztó pótló rendezvény. elvileg 10-től indult, így Csengét Nagyikára hagyva bementem a Főtérre. Autó le, oszt Krisztó hív, h még odavan céges punnyadóvacsorán, így menjek a Homokba, Andreas már ott unatkozik. Így hát odatoltam a szekeret, oszt szépen gyűlt a banda. Végül éjfél körül jött Krisztó, már mindenki tök ki volt akadva, viszont jót dumáltunk mindenféléről.
Ráadásul a kollégák nem ültek hozzánk, így Krisztó itt volt félórát, aztán meg ott. De jókat röhögtünk, Roland nagyon jókat szólt be Andreasnak. Aztán mentünk tovább egy füstös, füstszagú kocsmába, ahol már nem bírtuk sokáig. Andreas kidőlt és eltűnt (valszeg taxi), aztán mi is befáradtunk 4 óra körül már. Régen volt már ilyen, na.
Másnap reggel iszonytató tarkófájásra ébredtem, gyógyszer meg kenőcs után elmúlt 20-30 perc alatt, oszt aludtam még rá egy kicsit. 3kor el is jöttünk, 6kor meccs volt, másnap reggel meg 10kor meccs. Utóbbit meg is nyertük, de jó fárasztó hétvége volt. Mivel azonban Csenge a köhögés miatt a nagyágyon aludt velem, kipihentem magam. :)
2011. december 9., péntek
reggeli meglepi
Tíz év harca az igazgató által eredményt hozott. Jöhet az ovi.
Published with Blogger-droid v2.0.1
2011. december 7., szerda
mindenféle bajok
na már most aztán! Csengének 2-3 hete néha fájt a hasa. Nem tudjuk, mitől, de egy db hányás is volt valamikor, esti hasfájás - gyomorszáj tájékán - pedig 2-3-4 naponta, teljesen rendszertelenül. Így aztán el gyerek gasztroenterológushoz (vagy mihez). Ő megmondta, h lehet enyhe reflux (eltüntethető némi kezeléssel), vagy valami más, de nem gyanaxik vírusra. Így aztán felírt gyomorsav csökkentő izét, Csengének. De legalább megtudtuk, h Csenge 17 kilós. :) Egyébként 3 napja szedi, 1 kapszula, és azóta nyoma sincs hasfájásnak.
Aztán a hasfájás váltójaként, azzal párhuzamosan hirtelen megjelent a fogfájás is. Olyannyira, h irány Kecsó, oszt még egy fúrt fog. Így már vagy 3 luk volt, az egyébként is borzalmas fogsorban. Ettől sem szűnt meg teljesen a fogfájás, de legalább nem olyan durva. Viszont ott meg az derült ki, h jön egy hátsó örlőfog, ami már nem tejfog. Meg nekünk gyanús, hogy elöl is készülődik valami, enyhén dagadt arcocska, csatatér íny. Szóval ez is megoldódni látszik.
Aztán meg Zalán. Ugye a kruppszerűség óta kicsit frászban vagyunk, de azt gondoltuk, hogy nem krupp ez, vagy legalábbis nem a durva, mert azóta se jött ki. Viszont újra felerősödött a takony, és ezzel az esti, álomban való köhögés-szekciók. Nem ébred fel, 5-10 percig köhög keményen, hurutosan, aztán csend, mindezt éjjelenként 2-3-szor. El dokihoz (hétfőn), aki meghallgatta a tüdejét alaposan (talán Zalán életében most először), éskimondta, h bizony valami asztmatikus hörghurutja van Zalánnak. Na azóta frász a négyzeten, velem alszik, én meg éberen figyelem. Második este már alig volt öklendezős köhögés (dokinő aszongya, h ez bizony fuldoklás), de azért még kicsit parázok. Talán ma már jobb lesz. Mindenesetre a gyógyit beadni horror, valahogy bármibe keverjük, átlát a szitán. Így ma már az arcába toltam a löttyöt durván, oszt ha sírt is, lenyelte rendesen. Holnap meg holnapután itthon leszek a kis piszokkal, egész nap. Nagy királyság lesz, mindent elintézünk!
Szóval kicsit már a tököm kivan, hogy minden este van valami baj. Csenge már 2 hete fájdalomcsillapítón él, Zalán meg orrcseppen, porszívóra kötve. Lehetne már egy kis hó, vagy valami. Az biztosan tisztít. Meg egyébként a gyerekeken is érzem, amit magunkon, hogy jó lenne már egy kis szünet, két hét intézmény, munkanap nélkül. Na de hamarosan!
2011. december 5., hétfő
Mikulásváró
Csengéék kaptak levelet a Mikulástól, ami nagyon jó volt, Csenge rettenetesen örült a levélnek. Teljesen bezsongott, annak rendje és módja szerint. Mikulásnak ki van készítve díszes tányéron vaníliás karika, a cipők csodás rendben várakoznak az előszobában, minden cipőhöz Csenge egy kis matricás papírra ráírta a tulaj első két betűjét.
Így lett hát: AN, ZA, CS (fordított S-sel), AP.
Én összesöpörtem a verandán meg a járdán a rengeteg tűlevelet, felsöpörtem az előszobát. Nagy szavak ezek. De ég a csillag meg a fenyő is az ablakban. Tehát várjuk a Mikulást.
Zalánnal doktornéninél
Ma Zalán nem sírt a dokinéninél. Elmentünk ketten, sokat csúszdázott, közben folyamatosan beszélt, próbálgatta a szavakat (lecsúszok, így csúszok, próbálom, lépcsőzök, leesek stb.). Olyannyira, h egy 3,5 éves kislány anyukája megdicsérte, hogy milyen szépen, tisztán beszél. Há mondom most éppen próbálkozik. Nagyon jó kedélyű volt, jókat röhögtünk, a dokinőnél sem sírt, pedig nagyon szokott. A hátát az ölemben simán hallgatta fél percig.
Persze a baj nagy, valami asztmatikus hörghurut, így kapott spiropent vagy mit. De legalább tudjuk, miért köhög ennyire.
De ismét büszke vagyok, most Zalánra, de nagyon. Nagyfiú lett.
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
2011. december 2., péntek
benyom
Ma a bölcsi mellett benyomták az egyik szép új toyota ablakát. Szép. Az iskolás gyerekkel várta a fater a rendőrt.
Published with Blogger-droid v2.0.1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)