Karácsony Kécskén

Karácsony után mentünk Kécskére a tágabb csasládi körbe. A szokásosnál kicsit mintha kevesebben lettünk volna, és kicsit más is volt, mert a gyerekek már ott is egyre nagyobbak, Ata afgánba megy, Gyuróék meg már lassan a munkával szembesülnek, de legalábbis közel a vége a suliéveknek. Csenge egyébként el is tűnt többször Szisziékkel hosszú időre, annyira jól elvannak a nagylányok vele, hogy hihetetlen.
Egyébiránt ott volt Nóri is, aki egy éveske, járni tanulgat, és összetört Csenge kutyájával egy gömbdíszt - amit Csenge azóta is emleget. Igazándiból nagyon szeretünk ide is jönni, mert télleg vidám. De télleg súlyos, hogy megy az idő.

| | |

Karácsony

Az idei karácsonyunk mintázta a tavalyit, Pesten kezdtünk, Kecsón folytattuk, aztán utána még egy kör. De szokásosan jól éreztük magunkat, főleg, hogy moost bevsárolni sem kellett, mivel szinte mindent megrendeltünk neten. Nagyon sokmindent önállóan megvettünk magunknak jóval karácsony előtt, mondván, hogy jövőre biztos nem lesz ilyen jó. :)

Csenge idén konyhafelszerelést kapott, ami hihetetlen siker volt, nem 2napos játék, hanem egy valóban állandósult elem lett az életében, beleértve a kis edényeket is. Pesten most bevetettünk egy drága műfenyőt, ami határozottan bevált, amellett, hogy hamar megtérül, nem szemetel, mérföldekkel praktikusabb, egyszerűbb, és semmivel sem műbb, mint egy igazi.

Kecsón Csenge bontotta az ajándékok nagy részét, és ismét jó volt együtt ejtőzni mindenkivel, figyelve Csengét, ahogyan örvendezék vala. Nem beszélve arról, hogy hó is volt tisztességesen. Így építettünk hóembert is, ami nagyon aranyos lett. csak a fiatal suhancok éjjel lerúgták szegényt. Hiába, az élet kemény, főleg az egy hóembernek.

| | |

Dögrováson

Csenge decemberre már durván beteg lett. A Mikulásra már egy többnapos szünet után mentünk, akkor láz meg hasonlók döntötték le. Ez engem is lezúzott, nekem is kellett 2-3 nap pihenésre. Én nem voltam taknyos, csak ledöntött egy kis láz, de Csenge végigtaknyozta az egész időt. Pontosabban a bölcsi kezdete óta taknyos.

Eztán jött viszont a neheze, visszamentünk a bölcsibe, és 3 nap után ismét beteg lett Csenge, de most már a kemény, hányós-fosós vírust kapta el. Arra értünk haza valamelyik melóból, hogy telehányta a nappalit, a szőnyegnek annyi (csokipuding). Viszont erőlködtünk, hogy most már ne legyen infúzió, mert eddig minden hányásnak az lett a vége (kétszer). Hiszen olyan zsenge, egyből legyengül. Így csináltuk a kevés hideg víz technikát, no meg kúp, és végül reggelre úgy-ahogy rendbe jött. Ezt követően viszont jött a hasmenés, szóval fél kiló zutty. Másfél naponta volt fosli, de akkor a pelus minden oldalán, még felül is jött kifelé a trutyi. Zseniális.

December 15-én a karácsonyi partink volt, zsírszállodában, az InterContinental-ban. De nagyon jó volt végre (újra) a buli, teljesen olyan volt, mint 7-8 éve, piszok jókat dumáltunk, röhögtünk, igazán jólesett. De mikor hazaértünk 4-re, Mamma már nem volt jól, végigokádta az egész délelőttöt. Másnap este jött Nagyika, de ő már egészen jól viselte, pár óra alatt leyomta a vírust. Aztán jöttem én 18-a körül, én meg már nem is hánytam. Viszont már dolgozni nem mentem, nehogy valaki elkapja ezt a borzalmat karácsonyra. Azóta nem is dolgoztam bent, Mamma is csak a szülinapjára ment be ünnepelni. :)

Csengét sem ajánlotta a doki bölcsibe vinni, mondván most ne vigyük be 3-4 napra, mert megint elkap valamit, és most télleg zsenge. Szóval Csenge decemerben volt vagy egy hetet a bölcsiben, tán még annyit sem. De gondolom mások sem nagyon voltak, a 9-i hét elejé fél 10kor Csenge volt a harmadik versenyző a 10-ből. Szóval dögrováson volt a banda. Pedig már télleg nagyon móka volt a bölcsi, ha nem is eszik, de minden más megy, játszik, zsiványkodik, mesélget néha, és tényleg a társakról beszélgetünk mindig. Hogy Dominik mit csinál, meg Fogi (Bogi) mit szokott játszani.

Bölcsimikulás

December 6-án, ahogyan kell, megjött a bölcsibe a Mikulás. Ilyenkor mi, szülők is bemehetünk. Mondhatom, rettenet móka volt a pici bölcsiben együtt lenni a kicsiny bandával. És már a várakozás is. No és a Mikulás rettenet jó fej volt, nagyon jókat énekelt (és mi szülők is), és tényleg nem ijedt meg tőle senki. A legidősebb srác, Dominik merészkedett oda először, és amikor előkerült az első narancs meg csoki, na onnantól meg sorbanállás alakult ki.
Szóval kellemesen csalódtam a sztoriban, Csenge sem volt mimóza, és az elkövetkezendő 1 hónapban mindig a "Hull a pelyhes"-t énekli majd, annyira kellemes emlék maradt. És íme a képek a csokit majszoló csemetékről... :)

| | |

november

hát, változott rengetegete a kiccsaj. megtanulta egy csomó ruháját levenni, a nagy bölcsis önállóság hatása. azóta működik a fürcsiben a pincérhívó rencer, sajtot, kolbászt lehet rendelni. :) egyre kényesebb is lett arra, hogy mit vesz fel, de még egyelőre inkább izgi minden (lásd gumicsizma). igazán a hónap a bölcsi megszokásáról szólt, és valóban fordulópont volta hónap e tekintetben, gyakorlatilag mumusból egy érdekes világgá vált, ahol érdekes dadusok és még érdekesebb gyerkök vannak.

Hozzátartozik persze ehhez az is, hogy a takony az folyt egész hónapban, de emiatt még menni kell. :) no meg ne feledjük, hogy nyúlt egy kicsit a gyermek, így az ajtók folyamatosan kinyílnak, becsukódnak, becsapódnak...

| | |

Emese

Végre Rasiékhoz is eljutottunk 2 betegség között. Megnéztük a legcsöppebb pici lányt, Emesét, aki még nagyonnagyon picike. Enyhe képet is kaphattunk újra abból, milyen is egy csöpp pici gyermek, aki még nem nagyon tudja elmondani, mi a helyzet.
Nagyon sokat foghattuk, és én nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Fura, de 2 év alatt teljesen elszoktam attól, hogyan kell fogni meg kezelni egy ennyire csöppet.
Emese egyébként nagyon "felnőtt" vonásokkal rendelkezik, biztosan nagy arc lesz, mint az anyja, hehe. :) Habár igencsask csendeske volt, de azért bizony felvillantak azok a régi napok, amikor még Csenge is olyan pici volt, hogy alig mertem megfogni. Az álla tuti Rasi. :) Most már tudom azt is, hogy a következő bő 1 hónapban totál beteg voltunk, szóval 2008-ban újra megnézzük, mennyit nőtt...
Csenge meg Ferkó tökre elvannak, egy időre el is vonultak a gyerexobába. :)

| | |

jó már a bölcsi

Pénteken már nem is csodálkoztunk, hogy nem hallottunk panaszt. Regel otthonfelejtettük az alapkelléket, a cumit, mert egyszerűen nem sírt Csenge, és az öltözőben már láttam rajta, hogy majdnem elgondolkodott azon a mondatomon, hogy "sétálj be Marika nénihez".
Csak sikerült az egész, habár kicsit sokáig tartott, de effektíve ment volna ez három rendes 5napos hét alatt, csak ilyen eddig nem nagyon volt. Örülünk, büszkék vagyunk, felszabadultunk, sokkal kisebb így a súly és a lelkiismeret-furdalás-szerű érzés.

No meg hát itt a hó! A kertben fehér a fű, alig győzte a tujákat söpörni, mert természetesen még nem kötöttem össze őket. De jó érzés ez, azért ekkor ennek így kell lennie: csupa fehér minden, hóember, szánkó, ilyesmi. Most meg a család meccsre megy, az első helyezettel fogunk küzdeni.

napszemüveg

csúcsfotók a kis zsiványról, aki egyre inkább tud színészkedni, magát tenni-venni. hihetetlen, mennyit változik a kiscsaj. :)

| |

Nyílik a csipa

Tegnap este mondtuk, h ma átugrunk Geriékhez. Ma kicsit később értünk haza, mert borért elmentünk a régi központba, oszt az első mondata Csengének nem a szia volt, hanem hogy "Megyünk Geriékhez". Úgyhogy mentünk, Zsombor is ott volt, Somáékhoz is benéztünk. No meg Csincsit is jól megetette a kis zsivány.

Ma a bölcsiben déltől 1ig aludt, és amikor felkelt, felébresztett mindenkit. Persze sírással, fájt neki valamije, ahogy Marika néni mondta. Persze amint felkelt mindenki, abbahagyta. Emellett már nincs rá panasz nyifiből, egész nap elvan. Asszem, Csenge beszoktatása befejeződött. :) Persze még nem eszik rendesen, de az azért tovább tart. Már nincs komoly hiszti, Marika nénihez beszalad, és onnantól nincs sírás. Ha nem lenne a munka kiemelten fárasztó, nagyon nagyon könnyű lenne minden.

Hétfőhétfő

Igazi hétfő volt, 4napo hétvége után megint nagyon nehéz falat volt Csengének a bölcsi. Olyannyira, hogy öltöztetésnél kijött a reggeli, Mammát - annak minden igyekezete ellenére - teljesen összehányta (minden ruhára 1 kicsi). Meg a padlót is. Aztán amikor hazamentünk, Mamma átöltözött, akkor magamon is láttam, hogy a fekete nadrágom tele volt a padlóról felfröcsögött hányáscseppekkel. Kefével lejött.
De hát akkor is, ilyen hétfő reggel azért ritkán jut! :)

Lázáréknál

Végre lejutottunk Szegedre, ahol meglátogattuk Lázárékat. Nagyon vicces volt minden, Lázár órákig tűrte a vendégsereget, meg a tyütyütyüt, meg a döngölést. Meg se mukkant, de persze biztos elfáradt, mert később csak nem aludt el. Csenge persze nem törődött a csávóval, én viszont annál többet, nagyon jót zsiványkodtunk.
Jót szallonáztunk is, meg jó volt látni a 2 gyermek mellett a 2 pocakot is. Jövő nyáron lesz ott nyüzsgés tisztességesen.

| |

Rövidhetes bölcsik

Csenge jól megszívta a szoktatás csúszásával, mert így még nem beszokva nem tudott belemelegedni a bölcsibe: még mindig sír keményen reggel, Marika néni sem volt mindig. A 2 3napos hétből az utolsó napon, 31-én dicsérték meg, hogy a legidősebb Dominikkel szó szerint rosszalkodott az ebédlőasztalnál. Viszont ennek mindenki örült, mert ez mindenképpen a feloldódást jelzi. Mondjuk azt is előrevetíti, hogy piszkos egy zsivány lesz a csaj.

Zsiványkodások Emillel

Az utolsó két nap már zseniális volt. Már ment a közös játék, olyanok voltak, minta kisangyalok. A kocsiban is rerndesen viselkedtek, Kecsón meg otthon pedig rettenetesen jót mókáztak az ágyon: ugrálás, zuhanás, és sok-sok röhögés. Mi meg néztük, és mi is röhögtünk. Pár nappal ezelőtt még nem gondoltuk volna, de ekkor már úgy gondoltuk, hogy akár már össze is költözhetnénk. :)

| | | | | |

munka mellett 2 gyerek

Egyre harmónikusabban élünk együtt immár öten, Mammával dolgozni jártunk, de korán kellett menni a bölcsibe Csengéért. Andiék közben elvoltak. Sokat játszanak együtt a zsiványok, de még azért össze-össze kapnak a játékokon. Csengét keményítjük, Emilt puhítjuk, és nagyon szépen alakul a dolog. Emiatt egyre több dolog nem vált tulajdonost erőszakkal, sokkal inkább az adás és a cserebere dívik.
Kicsit rohanós volt a hét, de itt a hétvége, irány Szeged. Aztán Andiék haza, mert ők is elfáradtak rendesen.

| | |

Állatkertben

Ma a gyermekek 3 órás kimenőjét állatkertben lőttük el. Mi is nagyon régen voltunk. Most is sok az átépítés, de nagyon nagy élmény volt így is. A gyermekek számára talán nem is akkora, kevés infót és állatot hallottunk vissza. :) Mire hazaértünk, a kocsiban már mindketten aludtak, pedig 15 perc az út.

Itt is nagyon élvezték a kecskeetetést, de táncolt nekünk az elefánt, közelhajolt a zsiráf, és zsiványkodtak a majmok. A mókus is nagyon mókás volt, meg a sivatagi róka a nagy füleivel. Alapvetően az egyszerűbb állatokat kerestük, de kevés volt belőlük. :)

Egyszóval jó volt, de a gyerekeknek rettenetesen fárasztó. Sajnáltuk, hogy nem láttunk klasszikus macit meg zebrát sem. De majd legközelebb.

| | | |

Felfordul a ház

Csenge és Emil nagyon kiveszi az erőnket. Folyamatosan hurcolásszák és pakolgatják a játékokat. Emil egyébként is egyik-helyről-a-másik-helyre-viszem típus, de Csengével együtt óránként megtöltik a padlót, pedig nem kicsi a placc. No meg a folyamatos zaj, néha 1-1 kisebb perpatvar bizonyos extra játékokért!
Minden tiszteletem a többgyerekeseké. Egyszerűen hihetetlen, milyen energia kell ehhez. Persze a fáradság mellett nagyon jó nézni a jó pillanatokat, amikor egy asztalnál ülnek, amikor egymás mellett játszanak. Mindketten erősen szocializálódnak, percről percre, rájuk is fér egyébként.

| | |

2 gyerekkel a Népszigeten

Természetesen kimentünk a Népszigetre, hiszen 23-án nem nagyon lehet ebbe a városba bemeerészkedni. Megnézni a kecskéket egyébként is vicces. A legnagyobb élmény az volt, hogy megfogták egymás kezét, és úgy közelítették meg az objektumot. Nem is lehet ezt leírni. :)
A rossz idő ellenére piszkosul élvezték. Csengének már rutinja van, hiszen sokszor volt már itt. Emilnek kellett 10 perc, de a végére már gazdagon hordta a chips-et a kecskéknek, és rötyögött nagyokat. Nagyon jó kis hely ez, kár, hogy nem csinálnak valamit ide, mert az a kishajókikötő nem nagy durranás.
Lementünk a homokos partra is, ami szintén zseniális lenne, ha megcsinálná valaki, tiszta tengerpart színvonal. Csak hát ilyen időben nem sokat időztünk, ráadásul valahol leszarta Andit meg engem is egy köcsög galamb, ezért inkább hazafelé vettük az irányt. Jó volt az egész, mint mindig.

| | |