Rodosz össze

Összefoglalva szokatlan és más nyaralásunk vót. Sokkal aktívabb, mászkálósabb, látványosabb. 7 nap elegendő is volt. Az idő nagyon jó volt: napsütésben rohadt meleg volt, az előrejelzéseket is meghazudtolva 30 fokot közelítette a hő. A tenger kicsit hidegebb, mint törökben. A szállodánk (Louis Colossos) szállásilag gagyi, kajailag meg programilag tuti volt (lásd Celine dion utánzat, ill a magyar theBeaters zenekar, no meg hát az elmaradhatatlan minidisco). Egyszóval kircs volt. Az biztos, hogy a görög 4* az a mi mércénkben 3. De hát el voltunk kényeztetve... :)

Rodosz - harmaccor is Rodosz

Most úgy terveztük, hogy félig ejtőzős nap a part közelében, napon, aztán délután alvás után irány ismét Rodosz. Sikerült is így alakítani a napot, 3 körül indultunk neki a városnak. Lementünk a szállodai buszmegállóba, ahol 10 percen belül jött a busz. Célunk először a piac volt, aztán a nőknek az óvárosi piac, nekem meg a 9-10 évvel ezelőtti szálloda megtalálása. Előtte ittunk egy jegeskávét, amit ledöntött egy macska: galambkergetés közben belerohant az asztalba, pohár kidőlt, macska el. Nem volt kínos. :)
 

Túrám során meg is találtam a szállodát, habár valóban nem volt egyszerű: sejtettetm, hol van, de végül bolyongás során lett meg. Meglett a régi étterem is, meg a bolt, ahol vásárolgattunk. Nem nagy jubileum, de akkor is fíling. Egyúttal a kikötőt is bejártam rendesen, gyorsan. Így lett teljes a rodoszi képgaleri. :)
 

 

 

 

 

 

Aztán visszamentem az óvárosba, befejeztük a vásárlásokat, aztán irány a buszpályaudvar, ahonnan haza. Itt 5 percet sem vártunk a buszra, ami egyébként 2 euró volt a szállodáig, és a buszsofőr nagyon vadul vezetett. Egy magyar család is felszállt kisgyerekkel, ők aszonták, 50 percet fagyoskodtak a megállóban. Nem értettük.
 

A szállodában ismét korán elvonultunk, nyilván csak a minidisco után. Magunkhoz képest piszok gyorsan összepakoltunk, aztán meg hajnali kelés, busz, repülő. Francba. hiányzik a munka már ilyenkor, de jó volt, h eszembe se jutott egy hétig. :)

Rodosz - Ejtőzés

Ma nagyon laza nap volt, elhatároztuk, hogy nem megyünk sehova. Nem is mentünk. Reggel irány a medence meg a tenger. Ott zsiványkodtunk a homokban, kint is meg ott is, ahova a víz éppen kiér. Csengének készült a homokban fotel, használatba vettük a teknősös homokozószettet is.
Most először kint ebédeltünk a snack bar-ban, ahol egyébként kiváló tzatzikis gyros tálat sikerült összetolnunk.
Kaja után iszonyatos fagyizást nyomtunk, majd lent aludtunk a gyerekmedence mellett. Csenge nagyon hamar elaludt, aztán meg mi is. Meg is lett az eredménye, jól lesültünk a nagy alvásban.
Alvás után visszamentünk a partra, de már nem voltunk sokat, mert 5 körül már erősödik a szél, főleg a parton, így érdemes visszavonulni. Fel a szobába, oltári fürcsi hajmosásokkal, aztán dögrezabálós vacsi. Vicces volt itt a mosolygós krumpli. A vacsi után Csenge alig bírt magával, amíg az esti műsorra próbáltak az ugrálós csávók, ő addig széttáncolta-szétrohangálta az agyát, így a mini-disco során már alig tudott táncolni. Fel is jöttünk hamar, elhatároztuk, hogy holnap korábban kelünk (8 előtt), mert holnapután meg indulunk vissza, és a transzfer 6ra jön értünk reggel. Így némileg össze is pakoltunk.
Holnap tenger, Rodosz harmaccor is, aztán csókolom...
 

Rodosz - Tsambika és megint Rodosz

Csak nem tudtunk korábban nekivágni az utolsó csonka autós napnak. Első célpontunk a kimaradt Tsambika és az ott levő kolostor. Ami a legenda szerint ugye fiúgyermekhez segíti az ott imádkozó lelkeket. Igazán csak lendületből néztük meg, de nagyon érdemes volt: nemcsak a kinézet, hanem az egész objektum hangulata olyan volt, hogy a tervezett 15 perces beugró helyett legalább egy órát elidőztünk. Zseniális helyen zseniális kis építmény, no meg az a picike park mellette nagyon ott volt.
 

 

 

 

 

 

Ezt követően visszirány, másodszor is benézünk Rodosz városába, immáron az óváros kimarad részeit, illetve az újváros tengerhez közeli részeit terveztük megnézni. Beérkezésünk során véletlenül egy ingyen parkolóba futottunk, holott pont a parkolási összegektől féltem. Így kapásból adott volt az, hogy merre fogunk menni az óvárosban: az egyik déli kapunk be, aztán ismét egy félkör, aztán ki. Így is lett, egy turisták által majdnem teljesen elhagyatott részen mentünk, először nagyobb utcákon autók és motorok kereszttüzében (behajtani tilos nem vonatkozik a görögökre...). Mindenesetre nagyon jó útvonalat választottunk, a Maria templomka mellett a zsidónegyed felé szinte senkivel sem fdutottunk össze az ultra-hangulatos utcákon. Aztán Főnököt elvezettük horgászni a kikötői kapuhoz, de előtte zseniális gyros pitát ettünk a pitafan-nál. Utána lecsoffadtunk, és rosszul választva kimentünk az óvárosból, de aztán forgalmas utcákon alig tudtunk visszatalálni. Közben döntöttünk úgy, hogy újváros off, mert Csengének aludni kéne, de mégsem alszik el. Úgyhogy irányba vettük az autót.
Végül ott csatlakoztunk be a várba, ahol nem hagytuk el az óvárost 2 nappal azelőtt, illetve tisztán emlékszem, hogy 9 éve is itt tébláboltunk be a várba, legalábbis sokat mászkáltunk itt.
 

 

 

 

 

 

Az óratorony mellett elmentünk, majd kanyar a török mecset mellett, aztán jeges kávé, és ismét bementünk olyan kis utcák közé (török fürdő, két ember széles "utcák"), ahol eltévedt turistának nézik a turistát. Végül megtaláltuk az autót. Felvettük a Főnököt, aztán megálltunk a kikötőben, ahol rengeteg galamb van, no meg a szarvas, meg a posta stb. Aztán innen megkerültük a ficakot, ott is fotóztunk párat, végül a 9-10 évvel ezelőtti szállodánk melletti körforgalomnál (véletlenül találkozás volt) beirányoztuk újra Falirakit, mert ugye 6-re vissza kellett érni az autóval. Mivel korábban érkeztünk, bementünk Falirakiba vásárolni egy kicsit.
 

Este a szokásos vacsi, aztán meg mini-disco, de Csenge alig táncolt, leginkább bambult, úgy tippeljük, sokat zsiványkodik előtte a bemelegítés során, illetve másrészt tanulja jobban a múvokat. Éjjel megint vihar volt, de most inkább csak villámlott meg dörgött, nem sok eső esett. Mindenesetre a felettünk lakó kopogós cipőben éjfélig mászkált, és ez a kettő dolog elég volt, hogy egyig ne tudjak aludni...
 

Mindenestre az első rodoszi túránk után Mamus, a második után meg már a Főnök is megjegyezte, hogy bizony Rodosz nagyon ott van. És valóban, láttunk már pár várost a Földközi tenger mellett, de Rodosz az top3-as mind hangulatilag, mind látványilag.

Rodosz - Rodosz és Kamirosz

Másnap Rodosz városába vezett utunk délelőtt. Főnök az inkább a horgászatot választotta a kikötőben, de mi jártunk jobban. Rodosz ugyanis zseniális hely, nagyon-nagyon jól néz ki. Igazán csask a fő utcákon tettünk egy kört az óvárosban, de tényleg gyönyörű volt, még engem is ledöbbentett, pedig voltam már ott. A fénypont az óratoronyból ellénk nyíló kilátás volt, zseniálisan be lehetett látni egész Rodoszt, még a török hegyek is látszottak szépen. gyors városnézésünk után kajáltunk egyet, oszt irány Kamirosz (Kameiros), ahol ókori romváros található. Odaértünk, alig volt turista, szerencsére, így nagyon hangulatos volt szinte egyedül bolyongani a régi utcákon, a régéi lakásokban. Nem utolsósorban gyönyörű kis panorámás város volt ez valamikor. Nem is gondolná az embör elsőre, hogy ennyire tuti kis kaland egy romváros. Persze Csenge ezt átaludta, a Főnök meg rá vigyázott.
 

Aztán eresztben mentünk át a szigeten, így gondoltuk, megnézzük a Pillangók völgyét. De nem igazán volt érdemes, mert lepkék nem nagyon voltak, sokat kellett gyalogolni, és már fáradtak voltunk, és nem utolsósorban meg is hűltünk kicsit, annyira hűs volt a fák alatt. Viszont utunk további részén fent a hegyen kecskékbe botlottunk, akik profi kéregetők módjára állítgatták meg az autózó turistákat. :)
 

Az viszont tapasztalat, hogy rodoszon a tábláknál nem figyelnek arra, hogy időben kitegyék. Konkrétan minden tábla a kanyar után van, így nagyon könnyű rossz irányba menni, ha meg észreveszed, padlófékes kanyar kell. Sokszor volt ilyen.
 

Rodosz - Lindosz és Prasonisi

Reggel 9:15-re megjött a kocsi, egy picike Fiat Punto, aránylag új, értelmezhetetlen motorral és lóerővel. Átvettük az egyetlen kajacsomagot, amit ugye este 6ig kell kérni...
Lindosz és homokpad.
Nekiindultunk a nyugati oldalon a szigetnek, célbavettük Lindoszt, a többivel meg lesz-ami-lesz alapon voltunk. Így is lett, Csenge pont elaludt, így kihagytuk az Agatha beach-et meg az Anthony Quinn Bay-t is. El is határoztuk, hogy Lindosz után lehet, h le kéne tudni a sziget déli oldalát, és később akkor nem kell messzire autózni.
Lindosz előtt megálltunk egy parkolóban, ahonnan zseniálisan nézett ki a kis falu meg az Akropolisz is. Amikor közelebb mentünk, már látszott az, hogy nem lesz egyszerű parkolni, de végül találtunk egy nem túl messzi helyet. A csacsigolási lehetőséget sem kellett sokáig kutatni, a kis körforgalom után pár méterrel volt a csacsibeszálló, csacsik jöttek, turisták felszálltak, oszt indulás, mindez 2 percenként. A lindoszi kis utcákon hihetetlen a csacsiforgalom, folyamatosan ráordítanak az emberre, mert jön a szerelvény. Először úgy volt, hogy Csenge nem ülhet fel Mammával, de aztán mégis, a másikon meg Főnök csücsült (5 euróért percsacsi, ami nem is vészes). Én próbáltam előttük rohanni, kamerázni meg fényképezni, úgyhogy rohadtul elfáradtam, mire felértünk. Fent parkolt vagy 30 csacsi egyébként.
Aztán beálltunk a sorba az Akropoliszhoz, 6 euró perfő, gyerek ingyen. Na de hihetetlen komoly kilátás volt, annak ellenére, hogy rohadt sok turista volt, no meg valami épületet csináltak ott a munkások, mindemellett le is volt zárva jó része az egésznek. Nagyikáék fel sem jöttek, merthogy sokat kell gyalogolni, de végülis nem kellett sokat. Mindenesetre fent jól megküzdötem a tériszonyommal bizonyos helyeken. Lefele jövet egy kismacska vezetett minket egy jó darabon, Csenge nagyon élvezte.
Lefele menet nagyon nehéz dolgunk volt, egyrészt korlát nem volt az ösvénynél, másrészt lejjebb a faluban kavicsjárda volt, ami hihetetlenül csúszik, többen mezítláb mentek. A kis utcák viszont nagyon hangulatosak voltak, piszok jól nézett ki az egész. Utólag sajnálom, hogy nem vásároltunk, mert olyan aranyos kis ingek voltak Csengének, amit sehol máshol nem láttam azóta.
 

 

 

 

 

 

A városnézés után elmentünk ebédelni egy kis étterembe, ahonnan nagyon szép kilátás volt Lindoszra. A kajától nem voltunk elragadtatva, az előételt viszont nagyon jól válaszottuk össze, igazán görög vót. Rengeteget zabáltunk, aztán úgy döntöttünk, hogy nézzük meg a sziget déli csücskét, és akkor legközelebb már nem kell messzire autózni. Így is lett, habár odaút végén már keezdtünk aggódni azon, hogy jó úton járunk-e, de igen. Ami érdekessége Prasonisi-nek, hogy Rodosz sziget és Prasonisi sziget között az év nagy részében egy olyan homokpad húzódik, amely 2 partján két tenger (Égei és Földközi) hullámzik. Amellett, hogy piszok jól néz ki, fílinges is volt, kicsit hajazott a francia Mont Saint Michel-re. Persze sokat rontott a képen a sok szemét, amit a tenger dobott partra.
Nagy különbséget a két tenger között nem láttunk, ezért hoszas vívódás után nekivágtunk a kis sziget tetejének, hogy megnézzük a túloldalon is azt, ahogy a két tenger összesimul, de hosszas gyaloglás után csak egy újabb völgyet-hegyet találtunk, amit már nem akartunk megmászni, mert kezdett sötétedni. Így visszarobogtunk a szállodába.
Nem pontosan emlékszünk, de mintha ezen az estén lett volna vihar, amikoris este 8kor elkezdett zuhogni az eső, és egész éjjel esett. Ilyen Rodoszon se sűrűn van ezidőtájt. Emiatt a minidisco is lent volt a disco klubban.

Rodosz - első két nap - ejtőzés

Mivel tisztességesen reggel volt az indulás, meg a transzfer se volt rövid, így pont lemaradtunk a fél4ig tartó ebédről. Ezt követően kaját kerestünk, mert szerencsére az ólinkluzív azt jelenti, hogy valamit mindig lehet enni. A mászkálással meg a kajakereséssel, kajálással el is ment az első nap.
Aztán az este a vacsora után minidisco. Ezt követően minden este itt voltunk, Csengének buli kellett minden este. Csakhogy az első este igencsak zúzos véget ért, mert Nagyika illuminált állapotban a minidisco utáni Celine Dion show során is felbátorította a színpadra Csengét. Igazából mi is alig mertünk odamenni Csengét lehozni a színpadról, mert nem nagyon akart lejönni. Mindenesetre fel volt adva a lecke a fotósnak is, hiszen Csenge - mindenki megdöbbenésére - konkrétan a főénekesnő szoknyája előtt táncolgatott.

Második nap a másnapra lefoglalt autó tudatában jól kipihentük magunkat. Állt ez abból, hogy egész nap lent lógtunk a csodálatos időben, és zabáltunk. No meg vicces volt lent aludni a medence mellett a tuják árnyékában. Készültünk a másnap kezdődő, 3 napos aktív utazásra.

| |

A szállás egyébként minőségre 3* se volt, egy 20 éves, egykoron minőségire megcsinált kollégium színvonalát hozta, egészen a liftekig. Lent már tuti volt a hely, a kaja, a kiszolgálás. Alapos napi takarítással karbantartható lenne a fenti rész, de hát, na, ide se jövünk többet. Ne feledjük az idegenvezető ölelgetését, meg a vacsorához való viszatalálást sem.

fog

Csenge első foga horrorisztikus módon vadul eelkezdett feketedni. Először nagyon megijedtünk, aztán még jobban, mivel szinte óránként romlott. Elmentünk a fogorvoshoz, aki egyébként az egyik kis fogon betömte a barázdát, hogy megvédja a szútól, a nagy fekete fogra meg aszonta, hogy az gyermek vadul beütötte vhova, a fog meghótt. És, ha szerencsénk van, a természetes cseréig a helyén marad, ha nem, begennyesedik, és ki kell venni (nyilván nem vészes mávelet). És akkor hogy fog kinézni az gyermek? Leszokik a mosolyról? Brühühü. Borzasztó érzés ez, félek, rettegek, hogy kiesik, meg hogy eleve piszok randa.

Viszont Csenge olyan ügyesen és derekasan tűrte a fogorvosi kezelést, hogy csak néztem. jó-jó, hogy fél, de azért nem nagyon láttam még egy helyben mozdulatlanul ülni ennyi ideig. persze jól megharapta a dokibácsi újját, de hát mit nyúkál ott percekig. :)

első hét az oviban

hát nagy nap volt a hétfő, mert Csenge oviba ment. A bölcsiből való elballagás csak ezért volt kicsit könnyebb. Nagyon készültünk. Persze hiába.

Szoktatás lévén, mamma bent volt Csengével, és neki a gyerekanyag - a dzsipóság miatt - nagyon nem teccett. sajna nem egy budai ovi, de hát ez van. mindenesetre elvolt a kiccsaj, de hétfő estére belázasodott. semmi egyéb, csak láz. furcsa, de mondtam, hogy ne parázzunk, ne doki. aztán kedden sem múlt, így persze ovi kampó, szerdára is kiírtak minket az oviból. Mamma elment dokihoz, az csütörtökig kiírt, de effektíve nem írt semmit, de mire, hisz csak láz. A rengeteg pihi viszont meghozta az eredményt, szerda reggelre semmi baj sem volt. Ekkor jött nagypapi is délután, és nagyon vicces napjaink volak innen, már amikor délután hazaértem. Bicajozás is volt, meg általában nagy zsiványkodások.

Leszámítva azt, hogy csütörtökön a jóllét ellenére simán hazaküldtek minket az oviból, mivelhogy a doki csak péntekre engedte. Emiatt feszült is lettem, no meg pénteken reggel Csenge nagyon nyűgös is volt az oviban való leadáskor. No meg az én kálváriám csütörtök este kezdődött, hirtelen vadul leromlott az állapotom, és láz-fájdalom gyötört, minden porcikám sajgott, mozogni se bírtam. Pénteken nem is mentem dolgozni, egésznapos pihi, szombaton is. Nekem vasárnap reggelre múlt el, ahogy jött. Kemény volt, mert tényleg semmi orrfolyás, köhögés, csak globális láz.