Karácsony után

28-án aztán Kecsón gyors látogatás, majd irány Újpest. Persze Kecsó nem sikerült jól, mert Emil hisztizett, oszt asztalnál elhajította a villát. De mivel Csenge mellett repült el nem sokkal, és Andi nem ütött, ezért én reflexből toltam egy kézrepacsit. Amin aztán Andi kiakadt, kvázi egész nap veszekedtünk. Szerintem mindkettőnknek igaza volt, de ez van.

Szóval itt aztán már hiába minden, Andi mindent cseszegetésnek vett, pedig nem. Viszont a gyerkök nagyon jól elvoltak. Esténként hihetetlen zsiványkodás, sikongatás volt. Volt itt aztán minden, olyan eleven volt a ház, hogy csak na. Piszok jókat ebédeltünk, gyerkök a kis asztalnál, természetesen ott lent volt az ebéd középpontja. Volt aztán ugrálóvár is, megint idejött Újpestre is, de most nem volt akkora durranás.

Effektíve beteg volt a 2 gyerök is (takony), én meg nagyon eldőltem 30-án. 8-kor feküdtem, 8-kor keltem. De 31-re már Andi előirányozta, hogy mennek, de így utólag már kellett, mert mindannyian elfáradtunk az ünnepek alatt. Pihenésről szó sem volt, de igazán nem is azt vártuk. Szerintem a gyerköknek rettenetesen jó volt ez a 7-8 nap, nagyon összerázódtak. Nekünk meg jó volt látni, hogy így növekednek. Milyen jó zsiványkodások lesznek még ebből. :)

Karácsony

Végre Andi hazajön. Úgy engedte a munkája, hogy sok időre hazajöhessen. 23-án jöttek Emillel, és végül lefáradás miatt 31-én mentek vissza. Szerintem a gyerkőcöknek hihetetlen nagy élmény volt, nekünk szülőknek kicsit fárasztóbb, ámde hasznos is. Mindenesetre az biztos, hogy nem hagyhatjuk, hogy évente egyszer találkozzunk sok időre, mert így túl sokáig nem látjuk egymást. Emil már az állomáson nagyon örült nekem, ahogyan én is nekik.
 

Itthon egy éjszakát voltunk csak, ekkor Andi meg Mamma feállították és feldíszítették a karácsonyfát tökegyedül. Reggel így ébredtek a gyerkőcök is. Emil jóval korábban kel (mert korábban is alszik el), ez Csengéree is jó hatással volt, gyermekhangra Csenge is jóval hamarabb ébred. A padlás vizsgálata után Kecskemétre mentünk, ahonnan csak 28-án jöttünk visza.
 

24-én este Krisztóék nélkül karácsonyoztunk, volt soksok ajándék, nagyon sok meglepetéssel. Nagyika tőkeinjekciója megtette a hatását. Este még kis hó is esett, viszont az esti elalvás kapcsán a gyerkök nagyon zsiványok voltak. Nagyon jókat ugráltak, kiabáltak, játszottak is. Kevesebbet veszekednek is, Andi rendre utasítja ilyenkor Emilt, de Csenge enélkül is keményen ragaszkodik dolgokhoz. Viszont amikor nem tárgy birtoklásáról van szó, hihetetlenül aranyosak. Emil ízlelgeti a szavakat, Csenge pedig tanítgatja (Emil, azt ne fogd meg, mert szúr stb.). Ebben a 2 napban rengeteget zabáltunk (iszonyat mennyiségű sütemény volt), voltunk kicsit jáccótéren is, meg a belvárosban is. De igazándiból az egész város halott volt, semmi sem volt.
 

26-án Andiék lementek Szegedre a régi haverokhoz. Mi meg Kécskére mentünk a szokásos családi ebédre, de ott teljesen más volt, mint szokott. A fiatalok már nem fiatalok, Atának meg Gyurónak nagyon jól megy, de ennyi. Mamma még mindig nagyon érzékeny arra, ha Főnökék tisztességesen berúgnak.
27-én Kecsón próbáltunk haverokat látogatni, de csak a banda fele volt meg.
28-án Szegedre mentünk, ott ugyanez volt a helyzet. Rasiéknál volt kis összejövetel, de eközben zajlott Erzsiékkel is a találka, így eléggé felesre, villámlátogatásra sikeredett. Csenge Ferkóval most nagyon elvolt, Andris is vicces volt, Mesi meg megijedt tőlem. Aztán még találkoztunk Jocóékal is, Nellikkel is, szóval nagyon jó volt látni Szegedet, főleg a régi szegedieket is.
  

párti

13-án volt a karácsonyi partink a cégnél, ami - azóta már tudom - fordulópont mind a céges énem (énünk), mind általános emböri szempontból is. Az alaphangulat ugye nem volt túl jó, igen sok embert kirúgtak, no meg az utóbbi évben-hónapokban kezdett eluralkodni a klasszikus magyar droid-stílus, főleg a vezetővagyok-tekussolj szindróma.
Mindenesetre nagyon sok sztori kerengett a fejemben, és már zúgott a fejem. Mammával is folyamatosan fa*akodnak. Így aztán amikor a bulin már többen jöttek előre (díjazás előtt!) gratulálni, kezdett összeállni a fejemben a szöveg.
Mamma tízévesként kapott virágot. Igazán meg sem lepődtem, amikor végakkordként a fődíjat hárman kapták, és én is benne voltam. Végülis másodikként mondhattam el a beszédet, ami dadogósra sikeredett. Viszont célba jutott, a legnagyobb tapsot én hoztam el (már beszéd közben beletapsoltak), persze könnyű ilyen időben olyat szólni, ami tetszik. Mármint arról, hogy ha az emberekkel emberként bánunk/beszélünk, akkor sokkal többet tudnánk kihozni az egészből.
A következő 3 hétben minden este elszavalom a beszédemet, és vívódom, hogy jól tettem-e, amit tettem. Sokan biztos úgy értették, hogy ne keménykedjünk, de nem erről beszéltem. Viszont az a 30-40 ember, aki odajött, hogy megköszönje, hogy elmondtam, ami a szívét nyomja, az visszaigazolt. Meglássuk, mi lesz ebből.

Aztán meg Lacival dumáltunk egy nagyot munkáról, jövőről, életpályáról, saját helyzetünkről. Ez is mérföldkőre sikeredett, sajnos is meg nem is. :) Az egész buli olyan volt, mint egy álom, hiszen buli nem volt, egész végig beszélgetés volt, gyakorlatilag ültem, és jöttek az emberek, leültek, beszéltünk, aztán jött más is. Nagyon érdekes volt. A díjnak nem tudtam örülni, de piszkosul jólesett. Valahogy úgy éreztem, hogy a hangulat az már nagyon más, mint régen.

kertrendezés

ja, és a tetőmelós képeken az élesebb szeműek észrevehetik, hogy (október végén?) a Főnökkel jelentős kertrendezést hajtottunk végre. Kivettük az almafát, az aranyágat, az orgonát (mind halódott), a hamisciprusokat (3) áttettük a másik kettő mellé, és a zöld, igazi tuják közé vettünk sövénytuját. No meg ültettünk két kisfenyőt. Így megvalósult az álmom: örökzöld a kertünk. Mert ugye nálunk a fű is egész évben az, hát még a többi. :)

Tetőmeló

Na, december 1-re csak befejeződött a tetőmeló. Célunk ugye az volt, hogy:
- a padláson a 10 centis sittréteg helyett a pallókon inkább valami tisztességes hőszigetelés legyen.
- a tető vízügyileg is legyen tuti, tehát legyen új lécezt, és legyen fólia,
- ezáltal a padlás egy aránylag tiszta, biztonságos tárolótér legyen.
 

Na, ez megvalósult. Ráment a gatyánk is, mert a hitelből nem maradt már elég. De nagyon boldogok vagyunk. Persze nem teljesen, mert így sem beépíthető, ahhoz kb. 5ször ennyi lóvé kellene, így igazán nem alternatíva.
 

Tehát az előzetesen egyeztetett november 10 helyett 17-én kezdődött a buli. Itt az egész héten tolták Feriék, meg a következő hétfőn meg kedd délelőtt is. végül egy rövid kétemberes nap dec 1-én lezárta a melót.
Először ugye cserép le, tetőléc le, új tetőléc és fólia fel, világítóablakok fel, majd cserép vissza, bádog fel. Szélkakas fel. Ezt két szakaszban, az L alakú tető két egyenes részén. Közben a felületről a porsitt le, helyette szépen Nobasil PTN kőzetgyapot le.
Sajnos csütörtökön az eső megszivatott minket, beázott a veranda kicsit, hétvégén meg a hó volt mókás, ugye a kisebbik részen a fólián volt nem kis mennyiségű hó. Ettől függetlenül szépen haladt a meló, 8-ra érkezés, 4-kor el, Főnök egész héten itt volt, segített, gyűjtögetett, rendezte a dolgokat. Én is sokat tébláboltam otthon.
 

 

 

 

 

 

sok anyagot kellett venni, a tetőlécet 30%-kal számoltam el. Legközelebb jobb lesz. Egy 6-os konténer is megtelt cuccokkal úgy, hogy tetőlécet a szomszéd felhasználta tüzelőnek. Minden nap nagyon jó volt felmenni a padlásra, látni, hogyan tűnik el az a hihetetlen porpiszok. Egy kívülállónak így sem szép, de nekünk, akik tüdőből ismertük a padlást, nagyon komoly a változás. Most már csak faforgácslap kell, meg vaspolc, és a Főnökkel csodát varázsolunk fent. Egy olyan padlást, ahova bármikor felmegyünk Csengével, körülnézünk, kinézünk a fenti ablakon, vagy szimplán csak pakolgatunk, le- vagy felviszünk valamit a raktárból/ba.
 

Most még persze falapok nincsenek a kőzetgyapoton, de amint lesz pénz, veszünk. Aztán polc, takarítás, esetleg festés. Végül pincéből felpakolás. Aztán közben a Főnök meg is csinálja a pincét is műhelynek.

lopás

Szombat délelőtt ellopták a bicajomat. Gyerekülésestül, Csenge sisakja meg a kormányon. Bejött egy dzsipó, és kitolta, 10 perccel azután, hogy elmentünk otthonról. És pont nem volt otthon más sem nagyon. A postára mentünk, meg jáccótérre. Annyira lebetegetítette a hétvégénket, hogy nagyon.

Totális depresszióba süllyedtem. Nagyon fájó pont, márcsak azért is, mert valaki be tudott jönni. A szomszédokkal ez volt a téma, kihegyezve arra, hogy télleg nem tudunk mit tenni ez ellen. Riasztó? Mindent zárni? Kamera? nyilván jobban figyelünk, de a há eddig is figyelt. Elmentünk a rendőrségre is, de az is csak egyfajta lezárás, hiszen eredménye nem lesz.

Úgyhogy dühöngtünk, járőröztünk, de maradt az űr. Nincs mese, mindent vinni kell a pincébe. Pedig ez működött most 4 évig, hát most nem. Mindenféle megoldást és össze-esküvés elméletet kitaláltunk, de talán a legjobb lesz aludni rá párat.

Nagyon, nagyon szomorú vagyok. Csalódtam az emberiségben. :)

pusziháború, megállomás

nagyon jól telnek hétköznapjaink. Csengének rendeződött az ovi is, két hete minden nap kés-a-vajban bemenetel van, sokat mesél a nap történéseiből is. Reggel itt is sokan köszöntik, nagyon mókásak ezek a reggeli reakciók minden gyermektől. Van itt homlokösszeérintés, pfrfprfpr-zva őrültködés, kukucs stb.
Reggel már odamenet megmondja Csenge, hogy fog-e nyüszögni kicsit, egyre többször mondja, hogy nem fog nyüszögni sem. Tehát valszeg kint van a nehéz időből.

Esténként is egyre viccesebb minden, új szavak, nóták, mondókák jönnek. Lefekvéskor szokott lenni nagy móka, amikor összeválogatásra kerülnek az alvótársak, meg jön a bújócska, a pusziháború. Előtte rengeteget szaladgálunk a házban, iszonyatos kergetőzés, repülőzés van, akár 200 métert is szoktunk szaladni egy este.

Ami nem vicces, hogy Csenge már rendszeresen felébred valamikor hajnalban (4-5 körül), de legalább már eltűnt az ordítás, a hiszti. Nem tudjuk, mi történik, Csenge dübögésre, zajokra hivatkozik, de ha helyet cseréltünk, én simán tudtam ott aludni, pedig én éber vagyok.
A másik a büdös. Minden, ami nem kell, nem teccik, az büdös. Eddig büdösszaros volt, de utóbbi darabot erőszakkal eltüntettük. De a büdöst nem lesz egyszerű, mert minden és mindenki lehet büdös. Mongyuk nem gáz, valszeg minden gyerek talál egy ilyen kifejezést, ami eléggé frappánsan alkalmazható.

október

októberben próbáltuk azt csinálni, amit szeptemberben. sok jáccóteret látogattunk, de kevesebbet utazgattunk. meghúztuk magunkat, készültünk a tetőmelóra, ami ugye várhatóan igen drága lesz ahhoz képest, hogy mennyink van.
Ahogy írtam, az ovival való "küzdelem" volt az október, Csenge szinte alig hiányzott, végigtoltuk. Jó volt, küzdős volt. Pár képszösszenet mobilról.
 

halál

20-án leírtam egy levélben, hogy halál. Pontosabban azt, hogy a halál szele türelmesebbé, megfontoltabbá teszi az embert. Nem kellett neki 12 óra, és meghalt szomszédunk, Attila. 54 éves volt, az előző közös képvielő. Egy nagyon fekete humorú, ironikus, precíz ember volt. De alkoholista. A gyakorló fajta, aki iszik is. Talán ebben az egyben különböztünk, és ez bizony sokat számít.

Maga az eseménytípus nem volt ismeretlen előttem, átéltem ilyet, többet is. Sajnos. De már régen nem. Talán pont ezért érint meg ez a dolog most jobban. Meg azért is, mert visszagondolva rá szinte magamat látom. Magamat, a másik idősíkban, abban, amelyik akkor ágazott a megvalósulthoz képest az ellenkező irányba, amikor sikerült letenni az alkoholt. Az az út ide vezet: magány, gőg, gyengeség, depresszió, menekülés. Viszont legalább nem tart sokáig, habár ez relatív...

Sosem felejtem el azokat az éves társasházi beszámolókat, amelyeket remegő kézzel írt meg, 7-8 példányban. Milyen hihetetlen munka és kitartás kell ahhoz akkor, amikor fáj a minden. Ettől lesz az embernek kifejezetten ironikus, fekete a humora is: ha nekem fáj, fájjon neked is.

Furcsa csillagállás ez azon a napon, amikor 2 nap híján 10 éve nem iszom alkoholt. Az ördög nem alszik, a sorsnak meg van némi iróniája. Régen találkoztam a halál fílingjével is, fura újra érezni azt, amikor belőlem is kiszakad egy darab, és örökre beleégeti valahova belülre az eltávozó üzenetét. Attila nekem ezt üzente: "Nem próbáltál segíteni, de nem is hagytam volna. De úgyis pontosan tudod, miről beszélek." Ő nyugodjék békében, én meg tegyek többet azért, hogy legyen több nem ivó alkoholista.

de jólesett ezt kiírni. nem hagyott aludni. nagyon furcsa így a ház, hogy dereng az Attila ajtaja előtt világító gyertyák fénye. Búcsúzunk, búcsúzik a ház.

szeged

mivel az osztálytalálka Szegeden volt, ezért Panniék is ott voltak, gondoltuk, találkozzunk, mert ritka az alkalom. Szilváékkal is akartunk, úgy gondoltuk, majd Mammáék ott alszanak éjjel, amíg én röhögök az osztállyal. Aztán mivel Szilváék nem értek rá, akkor Mammának jött az ötlet, hogy mi lenne, ha visszafelé vonatoznának. Csenge amúgy is megőrül a vonatokért.
Így is lett, le kocsival, aztán mászkálás a városban, találka Rékáékkal és Andrisékkal meg Zsuzsiékkal. Persze ez Csengének annyira nem jött be, mert egyrészt hosszú babakocsis séta volt (...), aztán meg egy söröző-kávézó, ahol véletlenül sem volt semmi értelmes gyermeknek való cucc, ezért a Plus-ból hoztam ezt-azt. Mire Csenge feloldódott, a kicsik nagyjából elaludtak, no meg a vonat is ment.
Ment volna, mert a pesti bombariadó miatt félórát késett, ezért Csengééké már induláskor 20 perces késésben volt. A várakozásban megfáradtunk, úgyhogy nem is volt ez így százas. Sajnáltuk a városnéző vonatot is, a késések miatt bele is fért volna az 50 perces út. Majd jövőre. Mobilos képek alant.
 

 

 

 

 

 

Az osztálytalálka vicces volt, mint mindig. Matyi külön fénypont volt, Kolos is brillírozott a matávos sztorikkal. idén sokan hiányoztak nagyon, vagy 12-14-en. A társaság még mindig piszokjó. ennyi év után is vannak meglepetések. :) Maradt nálam egy rekesz teszkó sör. Amit Skyzo-nak címeztek.

zovi

furcsa érzéseink vannak az ovival kapcsolatban. miközben a szoba jó, az óvónők jó fejek, aranyosak, és úgy tűnik, a gyerekek is "jók", mégis az összhatás gyanús. Egyrészt Mesi újra ágybapisil, és Csengének is volt csöpögős hete, persze utóbbi lehetett bajság is, mert elmúlt. De volt rosszalvós hét is, ráadásul amolyan rémálmos típusú. Reggelente is mindig az ajtóban Csenge megáll, hogy nem akarok bemenni, és valakinek ki kell jönni, akkor meg sima. Néha meg egyedül beslattyog. De hiszti nincs.
Mindenesetre az anyák - ahogyan a bölcsinél is - legendákat szőnek boszorkány óvónőkről. Tény, hogy van egy, aki nagyon fura, Csenge rá se mer nézni, szinte menekül előle. No meg a mondókákon kívül semmi előremutató változás nincs, mint a bölcsinál (én, egyedül; mosdás; fogmosás stb.). Persze ez is lehet időleges.
Nagyon fura érzést ébresztenek ezek bennünk, kicsit félek, hogy nehogy még jobban visszahúzódó, vagy "elnyomott" legyen Csenge. Az ovi nekem is sok nagyon rossz emléket hordoz, nagyon megalázó vagy frusztáló dolgot, amik ugye az egész életre kihatnak. Sürgősen el kell felejtenünk ezeket, mert Csenge nyilván átveszi.

Sokat nyom a latba az infóhiány is, nagyon keveset tudunk az oviéletről, illetve hogy Csengével mi történik, mit csinál. Most már egyre több történet jön az oviból, és így már sokkal jobb, de kell érdeklődnünk az oviban még. Amíg bennünk van kétely, addig Csengének sem lesz jobb (ha egyáltalán rossz).

Ezek így leírva nyilván nálunk is paranoiára utalhatnak, de hát ilyenek vagyunk. sokkal többet kell megtudnunk, mert valszeg minden csak látszat. Belegondolva, nagyon sok mondókát, verset és mesét hallunk vissza darabokban, ami nekünk is meglepő.

szüreti mulatság

buli az oviban. nagyon vártuk, habár féltünk is, mert ugye új környezet, ki tudja, mit várnak tőlünk. no meg ahogyan mondták, ez az új ovivezető által hozott ötlet, első próbálkozás, és a sikertől függően lesz legközelebb. hát a bölsiben ezek a mulatságok alapvetőek voltak. utólag reméljük, hogy sikeres volt, és lesz ilyen mindig (ezt mondták végülis).
Egyébként vinni kellett szőlőt is, és délelőtt a kicsik préseltek mustot, 3-ra meg jött a Kolompos. Mi szőlőt nem vittünk, mert este elfelejtettem venni. Sütit se nagyon sütöttünk, így javítani kell majd magunkon kicsit. De volt minden, annyi kaja meg pija volt, hogy az a 60-70 szülő meg az ugyanennyi gyerek bőven tudott mit enni-inni.
 

 

 

 

 

 

Csenge nagyon mimóza volt, nem is ült be a többiek közé a padra, ő ott fogta a nadrágomat végig. Utólag kiderült, hogy sokat aludt, meg éhes és szomjas volt, sőt még pisilnie is kellett. Nos, így én sem tudnék partizni. A Kolompos nagyon profi volt, a sok gyerek nagyon élvezte, de mi szülők is sokat röhögtünk. Aztán Csengének kértem pogácsát, meg ő egyedül kért inni, és utána bement kicsit táncolni. Először Erzsi néni nyakán lógott, végül 1-2 percet táncolt valami sráccal is. :) Összességében nagyon jó kis parti volt, jó szervezéssel, és hát rengeteg gyerekkel meg felnőttel.
 

A támogatójegyes tombolán nem nyertünk semmi hüjeséget. Nem feledjük a cigányasszonyt, aki volt 150 kiló, és a kezében kb. 20-30 jegy volt. Meg hogy Mesi nem jött. Meg hogy Zolika arra ment haza anyukájával és két tesójával, mint mi, és nagyon sírt. Sztem félt, hogy az anyukája lekever egyet. Olyanfajta anyukája van, mint nekünk volt...

bicajozások

a szeptember a bicajozásról szólt, szerencsére. kecskézés, száguldozás, jáccóterezések Újpest összes jáccóterén. igazán mozgalmas volt, kár, hogy hamar véget ért a jóidő.
 

Rodosz össze

Összefoglalva szokatlan és más nyaralásunk vót. Sokkal aktívabb, mászkálósabb, látványosabb. 7 nap elegendő is volt. Az idő nagyon jó volt: napsütésben rohadt meleg volt, az előrejelzéseket is meghazudtolva 30 fokot közelítette a hő. A tenger kicsit hidegebb, mint törökben. A szállodánk (Louis Colossos) szállásilag gagyi, kajailag meg programilag tuti volt (lásd Celine dion utánzat, ill a magyar theBeaters zenekar, no meg hát az elmaradhatatlan minidisco). Egyszóval kircs volt. Az biztos, hogy a görög 4* az a mi mércénkben 3. De hát el voltunk kényeztetve... :)

Rodosz - harmaccor is Rodosz

Most úgy terveztük, hogy félig ejtőzős nap a part közelében, napon, aztán délután alvás után irány ismét Rodosz. Sikerült is így alakítani a napot, 3 körül indultunk neki a városnak. Lementünk a szállodai buszmegállóba, ahol 10 percen belül jött a busz. Célunk először a piac volt, aztán a nőknek az óvárosi piac, nekem meg a 9-10 évvel ezelőtti szálloda megtalálása. Előtte ittunk egy jegeskávét, amit ledöntött egy macska: galambkergetés közben belerohant az asztalba, pohár kidőlt, macska el. Nem volt kínos. :)
 

Túrám során meg is találtam a szállodát, habár valóban nem volt egyszerű: sejtettetm, hol van, de végül bolyongás során lett meg. Meglett a régi étterem is, meg a bolt, ahol vásárolgattunk. Nem nagy jubileum, de akkor is fíling. Egyúttal a kikötőt is bejártam rendesen, gyorsan. Így lett teljes a rodoszi képgaleri. :)
 

 

 

 

 

 

Aztán visszamentem az óvárosba, befejeztük a vásárlásokat, aztán irány a buszpályaudvar, ahonnan haza. Itt 5 percet sem vártunk a buszra, ami egyébként 2 euró volt a szállodáig, és a buszsofőr nagyon vadul vezetett. Egy magyar család is felszállt kisgyerekkel, ők aszonták, 50 percet fagyoskodtak a megállóban. Nem értettük.
 

A szállodában ismét korán elvonultunk, nyilván csak a minidisco után. Magunkhoz képest piszok gyorsan összepakoltunk, aztán meg hajnali kelés, busz, repülő. Francba. hiányzik a munka már ilyenkor, de jó volt, h eszembe se jutott egy hétig. :)

Rodosz - Ejtőzés

Ma nagyon laza nap volt, elhatároztuk, hogy nem megyünk sehova. Nem is mentünk. Reggel irány a medence meg a tenger. Ott zsiványkodtunk a homokban, kint is meg ott is, ahova a víz éppen kiér. Csengének készült a homokban fotel, használatba vettük a teknősös homokozószettet is.
Most először kint ebédeltünk a snack bar-ban, ahol egyébként kiváló tzatzikis gyros tálat sikerült összetolnunk.
Kaja után iszonyatos fagyizást nyomtunk, majd lent aludtunk a gyerekmedence mellett. Csenge nagyon hamar elaludt, aztán meg mi is. Meg is lett az eredménye, jól lesültünk a nagy alvásban.
Alvás után visszamentünk a partra, de már nem voltunk sokat, mert 5 körül már erősödik a szél, főleg a parton, így érdemes visszavonulni. Fel a szobába, oltári fürcsi hajmosásokkal, aztán dögrezabálós vacsi. Vicces volt itt a mosolygós krumpli. A vacsi után Csenge alig bírt magával, amíg az esti műsorra próbáltak az ugrálós csávók, ő addig széttáncolta-szétrohangálta az agyát, így a mini-disco során már alig tudott táncolni. Fel is jöttünk hamar, elhatároztuk, hogy holnap korábban kelünk (8 előtt), mert holnapután meg indulunk vissza, és a transzfer 6ra jön értünk reggel. Így némileg össze is pakoltunk.
Holnap tenger, Rodosz harmaccor is, aztán csókolom...
 

Rodosz - Tsambika és megint Rodosz

Csak nem tudtunk korábban nekivágni az utolsó csonka autós napnak. Első célpontunk a kimaradt Tsambika és az ott levő kolostor. Ami a legenda szerint ugye fiúgyermekhez segíti az ott imádkozó lelkeket. Igazán csak lendületből néztük meg, de nagyon érdemes volt: nemcsak a kinézet, hanem az egész objektum hangulata olyan volt, hogy a tervezett 15 perces beugró helyett legalább egy órát elidőztünk. Zseniális helyen zseniális kis építmény, no meg az a picike park mellette nagyon ott volt.
 

 

 

 

 

 

Ezt követően visszirány, másodszor is benézünk Rodosz városába, immáron az óváros kimarad részeit, illetve az újváros tengerhez közeli részeit terveztük megnézni. Beérkezésünk során véletlenül egy ingyen parkolóba futottunk, holott pont a parkolási összegektől féltem. Így kapásból adott volt az, hogy merre fogunk menni az óvárosban: az egyik déli kapunk be, aztán ismét egy félkör, aztán ki. Így is lett, egy turisták által majdnem teljesen elhagyatott részen mentünk, először nagyobb utcákon autók és motorok kereszttüzében (behajtani tilos nem vonatkozik a görögökre...). Mindenesetre nagyon jó útvonalat választottunk, a Maria templomka mellett a zsidónegyed felé szinte senkivel sem fdutottunk össze az ultra-hangulatos utcákon. Aztán Főnököt elvezettük horgászni a kikötői kapuhoz, de előtte zseniális gyros pitát ettünk a pitafan-nál. Utána lecsoffadtunk, és rosszul választva kimentünk az óvárosból, de aztán forgalmas utcákon alig tudtunk visszatalálni. Közben döntöttünk úgy, hogy újváros off, mert Csengének aludni kéne, de mégsem alszik el. Úgyhogy irányba vettük az autót.
Végül ott csatlakoztunk be a várba, ahol nem hagytuk el az óvárost 2 nappal azelőtt, illetve tisztán emlékszem, hogy 9 éve is itt tébláboltunk be a várba, legalábbis sokat mászkáltunk itt.
 

 

 

 

 

 

Az óratorony mellett elmentünk, majd kanyar a török mecset mellett, aztán jeges kávé, és ismét bementünk olyan kis utcák közé (török fürdő, két ember széles "utcák"), ahol eltévedt turistának nézik a turistát. Végül megtaláltuk az autót. Felvettük a Főnököt, aztán megálltunk a kikötőben, ahol rengeteg galamb van, no meg a szarvas, meg a posta stb. Aztán innen megkerültük a ficakot, ott is fotóztunk párat, végül a 9-10 évvel ezelőtti szállodánk melletti körforgalomnál (véletlenül találkozás volt) beirányoztuk újra Falirakit, mert ugye 6-re vissza kellett érni az autóval. Mivel korábban érkeztünk, bementünk Falirakiba vásárolni egy kicsit.
 

Este a szokásos vacsi, aztán meg mini-disco, de Csenge alig táncolt, leginkább bambult, úgy tippeljük, sokat zsiványkodik előtte a bemelegítés során, illetve másrészt tanulja jobban a múvokat. Éjjel megint vihar volt, de most inkább csak villámlott meg dörgött, nem sok eső esett. Mindenesetre a felettünk lakó kopogós cipőben éjfélig mászkált, és ez a kettő dolog elég volt, hogy egyig ne tudjak aludni...
 

Mindenestre az első rodoszi túránk után Mamus, a második után meg már a Főnök is megjegyezte, hogy bizony Rodosz nagyon ott van. És valóban, láttunk már pár várost a Földközi tenger mellett, de Rodosz az top3-as mind hangulatilag, mind látványilag.

Rodosz - Rodosz és Kamirosz

Másnap Rodosz városába vezett utunk délelőtt. Főnök az inkább a horgászatot választotta a kikötőben, de mi jártunk jobban. Rodosz ugyanis zseniális hely, nagyon-nagyon jól néz ki. Igazán csask a fő utcákon tettünk egy kört az óvárosban, de tényleg gyönyörű volt, még engem is ledöbbentett, pedig voltam már ott. A fénypont az óratoronyból ellénk nyíló kilátás volt, zseniálisan be lehetett látni egész Rodoszt, még a török hegyek is látszottak szépen. gyors városnézésünk után kajáltunk egyet, oszt irány Kamirosz (Kameiros), ahol ókori romváros található. Odaértünk, alig volt turista, szerencsére, így nagyon hangulatos volt szinte egyedül bolyongani a régi utcákon, a régéi lakásokban. Nem utolsósorban gyönyörű kis panorámás város volt ez valamikor. Nem is gondolná az embör elsőre, hogy ennyire tuti kis kaland egy romváros. Persze Csenge ezt átaludta, a Főnök meg rá vigyázott.
 

Aztán eresztben mentünk át a szigeten, így gondoltuk, megnézzük a Pillangók völgyét. De nem igazán volt érdemes, mert lepkék nem nagyon voltak, sokat kellett gyalogolni, és már fáradtak voltunk, és nem utolsósorban meg is hűltünk kicsit, annyira hűs volt a fák alatt. Viszont utunk további részén fent a hegyen kecskékbe botlottunk, akik profi kéregetők módjára állítgatták meg az autózó turistákat. :)
 

Az viszont tapasztalat, hogy rodoszon a tábláknál nem figyelnek arra, hogy időben kitegyék. Konkrétan minden tábla a kanyar után van, így nagyon könnyű rossz irányba menni, ha meg észreveszed, padlófékes kanyar kell. Sokszor volt ilyen.